Minden szép elmúlik egyszer...

Minden szép elmúlik egyszer... 


Minden szép elmúlik egyszer. 
Merengve ágyadban fekszel. 
Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, 
s messzire szállnak el gyönyörű évek. 

Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, 
arcodon csurog le mint egy kis patak. 
Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid. 
Megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. 

Minden nap szenvedés, végtelen borzalom. 
Vágyod, hogy ne fájna bús szíved oly nagyon. 
Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka. 
Minden nap remegve, szétesve térsz haza. 

Kínoznak emlékek, minden kép förtelem. 
Minden nap megkínoz, minden perc gyötrelem. 
Hazugság, árulás, amit csak kaphattál. 
Áldozat lettél, mert adtál mit adhattál. 

Adtál amit tudtál, mert önzetlen szerettél, 
fájdalmad kínoz mert semmit sem feledtél. 
Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak. 
Összetört szívedben álmaid elfagytak. 

Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, 
egyszer az érzések tán újra élednek.