A Tél

B. Szalay Károly: A Tél 


Mindig eljön újra itt van 
Meghozza Ő a kemény hideget 
S hogy itt van igazán biztos így van 
Mert mindent egyszerre fehérbe öltöztet 

Pihékből szőtte mindenkinek a ruhát 
Nem fázik így rét, mező s legelő 
Végezheti azért mindenki tovább a dolgát 
Míg e ruhát levethetik s a tavasz eljő 

De most még zordan süvít a szél 
Rajzol az ablakokra szép jégvirágot 
A Nap is felhőpárnák közé bújik el 
Hogy ne lássa e fázós furcsa Világot 

December, január, február 
Fagyos időszakai Ők az évnek 
Hosszúnak, soknak találja így az ember 
De úgy mint idáig is egyszer; vége lesz a télnek