Éheznek a szívek

Éheznek a szívek 


Boldogság, éheznek a szívek, 
s a vágytól lobogva égnek. 
Oly sokan keresik a szépet, 
költők is megírták már régen. 
A boldogság múló szenvedély, 
elfut, mint a hajnal, s az éj. 
Sivár nap foglalja el helyét, 
évek futnak, boldog az emlék. 
Emlékek perceiben élek, 
tudom, hogy másokat követek. 
Ki tagadja, lelke mélyén, 
lakik a boldogság keresés. 
Akkor én miért tagadjam le, 
könyvben leírva él szerelem. 
Futó álom a valóságban, 
gyors lobbanás, mint gyertya lángja. 
Közöny és megszokás varázsa, 
nem éltet szerelem csodája. 
Békés az életem magányban, 
nyugalom ölel át karjával.