Úgy szeretnék...

Úgy szeretnék... 


úgy fáj a szívem, mert minden kincsem, 
igaz szerelmed elhagyott. 
és minden érzés, törődés, féltés, 
mi közöttünk volt, az megfagyott. 
szerelmed gyöngyként, bánatos könnyként, 
az arcomon karcolt nyomot, 
de az emlékek, lelkemben élnek, 
mert életemnek célt adott. 

most, úgy szeretnék meghalni miattad, 
hogy érezd a szerelmem mennyit ér, 
mellemből a szívemet kitépni, 
hogy láthasd mennyi érzés belefér. 
úgy szeretnék vágyaidban élni, 
egy éjre összebújni még veled, 
a csillagokat az égről lehozni, 
s mindent álmot megadni neked. 
úgy szeretnék kebleid közt kelni, 
ha jön az örök útra indulás, 
egy csókot adni még a homlokodra, 
mert onnan nincsen visszafordulás. 

nem bírok élni, esélyt remélni, 
szerelmed búcsút int nekem, 
nincs aki segít, szárnyán fölrepít, 
hiszen már nem vagy itt velem. 
kár minden próba, ütött az óra, 
tudom, hogy itt a végzetem, 
s az örök mámor, mint nyári zápor 
elmossa egész életem. 

most, úgy szeretnék meghalni miattad, 
hogy érezd a szerelmem mennyit ér, 
mellemből a szívemet kitépni, 
hogy láthasd mennyi érzés belefér. 
úgy szeretnék vágyaidban élni, 
egy éjre összebújni még veled, 
a csillagokat az égről lehozni, 
s mindent álmot megadni neked. 
úgy szeretnék kebleid közt kelni, 
ha jön az örök útra indulás, 
egy csókot adni még a homlokodra, 
mert onnan nincsen visszafordulás. 

Horosnyi Sándor 

Szívemben élsz

Szívemben élsz 


Szótlan gyermeki vágy nem enged el, 
Árnyék száll éjben, halkan megszólít 
Lüktető szavad, szívem veri dallamát. 
Nem várok semmit, mégis megállok 
Szemedben keresem ébredő vágyat 

Gyengéd pillanat kerít hatalmába, 
Megláttalak, kezed kezemhez ért 
Lopott perceket nem számolom 
Vágyak vulkánja egyre kísért, 
Most is szívemben élsz! 

Tavaszi rét tarka virágát hoztad, 
Szótlanul jöttél féltőn megöleltél, 
Sóhajod, ölelő karod szép emlék, 
Mosolyod igéz, pillantásod keres, 
Megérintetted szívemet! 

Halld meg a hangom, lelkünk összeér, 
Hunyd le szemed, fogd a kezem 
Engedd, egy perc csak az élet, 
már hozzám tartozol, 
Szeress, szerethesselek! 

/Zsigai Klára/ 

Hajad ősz lesz...

Nagy Erzsébet :Hajad ősz lesz... 


Elfut sok év, hajad ősz lesz, fehér, 
ám a szerelem a szíveben él. 
Behunyod a szemed, pedig kell még 
a láng, mert a hamu, az oly sötét. 

Szeretni, gőrdülő folyó súgja, 
lombok közt a madár is dalolja. 
Párját hívja egy édes légyottra, 
csak te vagy az, ki a szót tagadja. 

Igaz, a hajad ősz lett, s fehér, 
ám a láng az, ott benn örökkön ég. 
Nyisd ki az ajtót, tárd fel a szíved, 
add át magad éjszakai kéjnek. 

Csillaghullásban ott van az éden, 
öleld át azt aki szeret téged. 
S a hajnalban tiéd lesz minden, 
szerelem, boldogság, s a béke. 

Egy álomban ,,,

Éheznek a szívek

Éheznek a szívek 


Boldogság, éheznek a szívek, 
s a vágytól lobogva égnek. 
Oly sokan keresik a szépet, 
költők is megírták már régen. 
A boldogság múló szenvedély, 
elfut, mint a hajnal, s az éj. 
Sivár nap foglalja el helyét, 
évek futnak, boldog az emlék. 
Emlékek perceiben élek, 
tudom, hogy másokat követek. 
Ki tagadja, lelke mélyén, 
lakik a boldogság keresés. 
Akkor én miért tagadjam le, 
könyvben leírva él szerelem. 
Futó álom a valóságban, 
gyors lobbanás, mint gyertya lángja. 
Közöny és megszokás varázsa, 
nem éltet szerelem csodája. 
Békés az életem magányban, 
nyugalom ölel át karjával. 

Szív

Szív 

Szeretni valakit, 
Vagy csak szeretve lenni? 
Ha a szívünkkel játszunk 
Úgysem nyerhet senki. 

Tartsuk meg magunknak, 
Dobogjon csak nekünk, 
Hátha attól mégis 
Boldogabbak leszünk. 

Vagy adjuk oda másnak, 
Hogy darabokra törje, 
Hogy a darabokból újra, 
Egy szívet rakjuk össze. 

Vagy amit akarunk, 
Csak legyen újra egyben. 
Hadd higgyük azt, 
Hogy megint minden rendben! 

A nap megégethet ...

A nap megégethet, 
az étel megmérgezhet, 
a szavak megbélyegezhetnek, 
a képek megbotránkoztathatnak, 
de a zene nem büntethet, 
csak élvezetet nyújthat. 

/ A. Schnabel/ 

Time To Say Goodbye

Zámbó Jimmy feat. Miklósa Erika - Time To Say Goodbye 

Nem adhattam semmi mást, mint árva lelkem csöndes vallomását. 
Nem értettem, miért választod a téli város dermedt hallgatását. 
Kár, hogy a fény úgy elszállt, elszállt. 
A múlt nincs feledve, vársz rá, csak jönne végre, 
de már oly messze, múló szép regény tél ünnepén, 
nagyon fáj még, de vége. 

Time To Say Goodbye – a szív különös táj. 
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál... 
Ha szeret az ember, mindenre kész. 
Én tudom, hogy hiába mész. Itt maradsz örökké... 

Nem adhattam semmi mást, csak büszke lelkem kóbor lázadását. 
Arcomon a hó már rég úgy ég, úgy ég. 
Lángra gyúlt az emléked úgy ég, messzi fénye világít úgy ég, 
mint rég úgy ég, mint rég. 

Time To Say Goodbye – a szív különös táj. 
Álmodtunk a helyről, hol még kívülünk senki se járt és már búcsúznál. 
Ha szeret az ember, mindenre kész. 
Én tudom, hogy hiába mész. 

Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál. 
Ha szeret az ember, mindenre kész. 
Én tudom, hogy hiába mész. 
Itt maradsz örökké hát mért búcsúznál.. 

Mégis fáj. 

Minden szép elmúlik egyszer...

Minden szép elmúlik egyszer... 


Minden szép elmúlik egyszer. 
Merengve ágyadban fekszel. 
Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, 
s messzire szállnak el gyönyörű évek. 

Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, 
arcodon csurog le mint egy kis patak. 
Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid. 
Megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. 

Minden nap szenvedés, végtelen borzalom. 
Vágyod, hogy ne fájna bús szíved oly nagyon. 
Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka. 
Minden nap remegve, szétesve térsz haza. 

Kínoznak emlékek, minden kép förtelem. 
Minden nap megkínoz, minden perc gyötrelem. 
Hazugság, árulás, amit csak kaphattál. 
Áldozat lettél, mert adtál mit adhattál. 

Adtál amit tudtál, mert önzetlen szerettél, 
fájdalmad kínoz mert semmit sem feledtél. 
Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak. 
Összetört szívedben álmaid elfagytak. 

Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, 
egyszer az érzések tán újra élednek. 

Ha hívsz

Ha hívsz 

.... Ha lélegzem sóhajod bennem éled.. 
Ha mozdulok a tested velem mozdul.. 
Ha énekelek a dalod bennem száll ... 
Ha elalszom , szép csillag szemeddel álmodom.. 
ha szólsz hozzám, a válaszom a szívedben száll.. 
Mielőtt kérsz, a gondolataidat kitalálom,.. 
Ha hívsz én már ott vagyok,előtted járok.. 
nappalod, éjed ,,.és a vágyad legyek.... 
S, hogy engem szeress ,az életed csak én legyek.. 
Ha menned kell, marasztallak fogom az idő kerekét .. 
Ha a csókomat kéred,úgy csókollak ... 
Oly ész vesztően , olyan tüzesen, 
Bárhol jársz ,hozzám mindig vissza találsz.

Gyermekkori álmok

Gyermekkori álmok 

Elmondanék neked 
Egy csodás, szép mesét, 
Hogyha gondod támad 
Ez adjon új reményt. 
A gyermekkori álmok, 
Itt újra élednek, 
Ezer színnel festik ki, 
Az egész életed. 
Ezért bízz a szépben, 
Az igaz mesékben. 
Szárnyalhatsz az égben, 
Vagy táncolsz a vízben. 
És mint lámpák fénye, 
A sötét estéken, 
Elűzik a szörnyet, 
A gyermek szívében. 
Ha már minden veszve, 
Még megmarad a hit. 
Álmaiddal szíved, 
A jövőbe tekint. 
Ne felejtsd el soha, 
A mesék bölcs szavát: 
Mert a jó elnyeri, 
Mindig a jutalmát! 

Magányomban

Maszong József: Magányomban 


Itt ülök magányomban s kerengnek a gondolatok, 
miként mondjam el neked szebben, szeretlek nagyon. 
Ahogy a nap az égről simogatja a vándort, 
úgy szeretnélek téged követni az úton bárhol. 
Amerre lépsz veled együtt járni az utat, 
minden percet kihasználni, amit a sors nyújthat. 
Veled együtt ölelve s kéz a kézben sétálva, 
vagy a fa hűsében a padon ülve egy órára, 
fejed vállamon nyugtatnád s lehunynád szemed, 
halvány mosollyal hallgatnád neked írt versemet, 
szeretetről, békéről és az érted égő szerelemről. 

Ó maradj még, ne mocorogj a versnek nincs vége, 
most jön az a rész, mennyire imádlak téged. 
Csitt, - most megcsókolom ajkad, fordulj felém, 
beszédesebb a csókod most mindennél, 
érzem, hogy gyengéd az érintése mégis követel, 
mindazt a sok szépet, amit a szív érzékel, 
lelkünk hídján hozzád mindennap megteszem az utat, 
és amikor az alkony utolér s elkísér nyugovóra térni, 
álmaimban szerelmemet veled tudjam tovább szőni, 
legyél mellettem mindig, van hely párnámon fejednek, 
most és azon túl is mindig téged szeretlek... 

Ha úgy érzed ...

Ha úgy érzed ... 


Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy 
És senki sem szeret, 
Engedd meg, hogy veled legyek 
És engedd meg, hogy szeresselek! 

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy 
És senki nincs veled, 
Engedd meg, hogy hozzád forduljak 
Szeretnélek átölelni, 
Átölelni, hogy megvédjelek;. 
Szeretnélek megvédeni, 
Ha bántani készülnek az emberek. 

Ha úgy érzed, hogy már messze vagy 
S mindenki csak messzebb lehet, 
Engedd meg, hogy közelebb lépjek, 
Engedd meg, hogy szeresselek 

Nyitott könyv a lelkem ...

Nyitott könyv a lelkem ... 


Nyitott könyv a lelkem, olvasd csak bátran, Engedem, hogy meglásd, mi a titkos vágyam. A barátság szent dolog, védeni, óvni kell, Ki mit fektet belé, annyit vihet csak el. Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene, Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele, Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk, Mert úgy szép az élet, ha mindig szeretünk!!! Egy barát lehet közel, vagy akár távol, De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol. Egy barát lehet kedves, őszinte, Minden problémát megoszthatsz vele. Mert a baráti szeretet összekötő kapocs. 

Nő vagyok!

Nő vagyok! 


Nő vagyok és anya, néha angyal vagyok, 
néha az Ördög maga...Néha magányosan élek, 
néha szerelem-tűz éget...Néha szomorú vagyok, 
néha boldog,néha jólesnek romantikus dolgok... 
Néha álmodozom,néha félek,néha kislány vagyok, 
ábrándos lélek...Néha erős vagyok,néha meg 
gyenge,..néha ártatlan kinek tiszta a lelke... 
Tehát nem holmi Barbi baba, hanem büszke Nő 
vagyok és Anya.. 

Nők

Nők 

A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. 
Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára. 

Lepihenni melletted

Demjén Ferenc - Lepihenni melletted 


Hosszú útról érkezetem, 
senki nem volt mellettem 
egyedül a csillagok 
egyedül a csillagok súgták meg, hogy jó úton vagyok 
Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton 
Lepihenni melletted menedék a szívemnek hát engedd meg 
Kezemet nyújtom feléd 

Végül mégis eljöttem 
végre itt állsz előttem 
menekül a csúf magány 
menekül a csúf magány, mi meggyötört annyi éjszakán 
Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton 
Lepihenni melletted menedék a szívemnek hát engedd meg 
Kezemet nyújtom feléd 

Valahol már álmomban, megpihentem ágyadban 
A mindennapi fájdalom, a mindennapi fájdalom 
Hirtelen messze tűnt nagyon 

Lepihenni melletted menedék a szívemnek az úton 
Lepihenni melletted menedék a szívemnek, hát engedd meg 
Kezemet nyújtom feléd 
Kezemet nyújtom feléd Kezemet nyújtom feléd 

Hiába minden

Nagy István Attila - Hiába minden 


Hiába minden szó, 
ha lemostad magadról az érintésemet, 
ha nincsen semmi, amiből az én arcom 
visszanéz rád minden pillanatban. 
Elolvadt benned a szerelem, 
belefáradt a rettenetbe, 
s hiába nézlek megfáradt szemmel, 
vissza már nem hoz a vágyam. 
Kiközösít engem ez a vers is, 
mert minek nekem a szó, 
ha csendben ülsz mellettem, 
s arra vársz, hogy múljanak a percek? 

Szíveddel takarózva

Szilágyi Hajnalka: Szíveddel takarózva

Ne kérdezz, ne szólj, ne keress,

most elbújok egy kis időre

úgy ezer évre, vissza a kék-burokba,

anyám ringató csendjébe,

ahonnan egykor jöttem

csupaszon, félve.

Indulj már, ne félj, ne nézz hátra,

hisz én majd követlek álruhában,

angyalként, vagy könnyű sóhajként,

ahogy megálmodsz újra magadnak.

Lábnyomodba lépek,

s ott leszek minden útkereszteződésben,

könnyed sós ízében,

gyermeked első sírásában,

egy apró gyűrődés leszek

homlokod ráncaiban.

Az ősz barna hangulatában

mezítelenre vetkőző fák kérgébe bújva,

a roppanó tél alá rejtőző hóvirágban,

a tavasszal kacéran táncoló szél

kigombolkozó ölelésében,

mind, mind én leszek.

Érted, neked, veled.

Homokórában apró szem leszek,

de néha majd visszaforgatom az időt,

hogy eléd kerülhessek,

s szemedben láthassam tükröződni a holdat,

és egy nagyot ugorva, csillagok zuhanásával

pupillád mélyre húzódó fényében

visszaálmodjam az árva tegnapokat.

Tükör leszek, előtted, benned,

ujjaimmal megrajzolt

szelíd mosoly az arcodon,

egy finom fintor az orrod alatt.

( Tudod, ahogy csak én tudom. )

És leselkedem majd emlékeinkben,

mikor tested képzeletben hozzám simul.

Csended leszek a zajban,

üvöltés a fájdalmadban,

bársonyos égalja

a rád zuhanó rőt alkonyatban.

Megnyíló kapu a mennyben,

és majd fáradtan a föld alá bújva,

szavaim jeltelen sírok kőtábláira vésem,

...ott leszek, téged várva,

ezer nélküled-év magányával,

ellopott szíveddel takarózva.

Te is tudod...

Kormányos Sándor: Te is tudod... 


Te is tudod, hogy megjelölt 
minket a vágy, mely testet ölt 
bennünk, mint álmok tétova, 
közönyt színlelő sóhaja. 

Te is tudod, majd szisszenő 
döbbenet lesz, mely egyre nő, 
hangján a szívünk ritmusa 
felzakatolva fut tova. 

Egyre gyűrűzik parttalan 
az örvény, melyben benne van 
az öröm és a gyötrelem, 
már egy időben van jelen. 

Tudjuk mindketten, mit jelent, 
ha hosszan jajdul bent a csend, 
árva, elveszett lelkeink 
keresik egymást, már megint... 

Szeretem a szemed. . . .

Szeretem a szemed. . . . 


Szeretem szemed, 
Cinkos és kacsint, 
Szeretem eszed, 
Mi bájosan tanít, 

Szeretem mosolyod, 
Mi kedves és derűs, 
Szeretem az arcod, 
Mert szép, puha és hűs, 

Szeretem erődet, 
Mi néha oly’ makacs, 
Szeretem beszéded, 
Kimondott szavadat, 

Szeretem szívedet, 
Mert az vagy Aki, 
Szeretem ötleted, 
Mozdulataid. 

Szeretem mikor csak 
Együtt alszunk, 
Szeretem tiltottan, 
Ha egyek vagyunk, 

Szeretek mindent, 
Mi belőled fakad, 
Szeretlek csak úgy 
Téged Magad! 

A fiatalság mércéje nem az életkor

" A fiatalság mércéje nem az életkor, 
hanem a szellem és a lélek állapota . 
Csak az öregszik meg , aki lemond eszményeiről . 
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod , 
de ha kialszik benned a lelkesedés , 
akkor a lelked ráncosodik meg . 
Az ember - akár tizenhat éves , 
akár hatvanhat - csodára szomjazik , 
elámul a csillagok örökkévalóságán , 
a gondolatok és a dolgok szépségén . 
Olyan fiatal vagy , mint reményeid , 
olyan öreg , mint kétségeid . 
Olyan fiatal vagy, mint önbizalmad , 
olyan öreg , mint félelmed . 
Fiatal , mint hited , 
öreg , mint csüggedésed . 
Fiatal vagy , amíg befogadod a szépség , 
az öröm , a merészség , a nagyság , 
az ember , a föld és a végtelenség hírnökeit ." 

Albert Schweitzer 

Talán

Talán 


Kavarognak bennem a gondolatok, 
talán most még elmondhatnám, 
amit nem mondhattam el Neked, 
s itt rekedt a szó, s bennem 
kavarog ez az érzés kedvesem. 

Papírlapra írt kusza gondolatok, 
folytatnám is, de csak hagyom. 
Lelkemet nyomja csak szüntelen, 
hogy miért, magam sem érthetem, 
érzem elemészt ez a szerelem. 

Mondhatják mások, mit szabad, 
az eszem az, mi nekik szót fogad, 
de a szívem egyre csak kalapál, 
hisz még mindig utánad kiált, 
talán most még elmondhatnám. 

Elmondhatnám,de nincs rá szó, 
hiába kezdem el újból és újból, 
pedig még itt hallom a hangod, 
érzem ujjaidnak bársonyát, 
vágyakozva magányos éjszakán. 

Nőből vagyok, vállalom ...

”Nőből vagyok, vállalom. 
Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. 
Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni, min nevetek. 
Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. Ha számolok,szükségem van az ujjaimra. 
Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. 
Sokkal többet sírok mint azt te gondolnád. 
Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is… ha nem az. 
Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő :) 
Vannak hibáim,de vannak, akik így szeretnek. 
És büszke vagyok rá, hogy nőnek születtem! ” 

Téli éj

Komáromi János: Téli éj 


milyen más a világ 
amikor fagyott könnyeit 
sírja szét a szél 
és fehér álmot alszik 
a kihalt utca, a fák és a tér 

zörögve hullanak 
a kopár földre 
merevvé fagyott gondolatok 
puha, hideg semmiben tűnnek el 
álmok, vágyak, mondatok 

dérlepte árnyak osonnak 
egyhangú, szürke felhők alatt 
dermedt, magányos sóhajok 
vacogva támasztanak 
égbe nyúló ködfalakat 

mint a kárhozat borul rám 
ez a téli éjszaka 
szinte elnyel, elemészt 
felold, magába szív a semmi 
és minden olyan ostoba 

de valami furcsa fény gyúl 
szivárvány halott égen 
távoli derengés csupán 
ám ennyi is elég nekem 
hogy reményem tovább éljen 

Kincseim

Harcos Katalin: Kincseim 


Nincs semmim, mégis gazdag vagyok 
mert enyém a végtelen, kékszínű ég, 
amelyből két szemed rám mosolyog, 
felidézve a tiszta tenger színét. 

Enyém a napfény is , mely rám ragyog, 
sugárkezével forrón átölel 
bearanyozva minden új napot, 
hisz minden nap új reménnyel jön el. 

Enyém a Hold, mely lopva rám nevet 
álmokat hozó sápadt éjeken, 
amikor halkan suttogom neved, 
s karodban ringatsz álomréteken. 

A szeretet hangjai

Béres Andrea: A szeretet hangjai 


Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben , 
nyíló virágszőnyeg , a végtelen mezőben. 
Légy egy apró hal , a hullámzó tengerben , 
szabadság fénye egy sólyom szemében . 
Légy hajnal a gyermeked szívében , 
harmattal füröszd a szeretet vizében . 
Légy nyugvó nap a szürkéllő estében , 
hold fénye a sötétnek éjében . 

Légy ártatlan gyermek , föld Anya ölében, 
szerető kedves , kedvese szemében . 
Légy gyengéd egy szerelmes szívében , 
erő mi adatott , elfér a kezedben . 
Légy szótlannak , szava helyett hangja , 
zene annak , ki meg nem hallhatja . 
Légy a szivárvány színe mindazoknak , 
ki a színeket a szívében hordja . 

Légy pásztora , egy eltévedettnek , 
pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek . 
Légy meleg napfény egy didergő embernek , 
aprópénz a sokat nélkülözőnek. 
Légy ki az égre emelt fővel nézhet , 
aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet. 
Légy az , ki a földre letérdepelve , 
egy csillagmintát a szívébe présel le . 

Légy kenyérfalat, egy éhező kezében , 
csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek . 
Légy az , ki betűt vetni tanít , 
s egy gyermekszívet ölelésre indít. 
Légy minden és ne legyél semmi , 
csak tanítsd meg a világot szeretni . 
Légy egy , a mindennel, a jutalom tied , 
szívedbe költözik a béke s a szeretet . 

Légy botja egy ősz remegő kéznek , 
bátorítás s egy szó a félénknek . 
Légy csendes béke , útra készülőnek , 
mécses láng az épp megbékélőnek . 
Légy egy mosoly , más arcára írva , 
egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja . 
Légy TE ki úton van éppen , 
s minden csomagja a szemében a BÉKE .

Havazik!

Kormos Nikolett: Havazik! 


Hull a hó, sűrűn havazik, 
Hóanyó a felhők közt lakik. 
A sok havat szórja, szórja; 
Tiszta fehér a takarója. 
A táj elszenderül, álmos, 
Hópelyhek ölelik a világot. 
Hóanyó békésen takarít; 
Esik a hó, némán havazik. 

Az emberi életben sok apró csoda történik ...

Az emberi életben sok apró csoda történik, 
Az emberek tagadják, mert nem merik elhinni. 
Én vagyok olyan merész, 
Hogy hiszek a csodákban, 
S megértem, hogy nem mindenre 
Van magyarázat. 
Tudok hinni abban, 
Hogy az élet szép, 
Még akkor is, ha 
A bánat emészt. 
Akarom hinni a csodákat, 
Ez által az életet is szebbnek látni, 
Akarom érezni az igaz boldogságot, 
S az embereknek ezt a hitet átadni. 
Az ember életében sok csoda történik, 
Ideje, hogy megtanulja elhinni 

A Tél

B. Szalay Károly: A Tél 


Mindig eljön újra itt van 
Meghozza Ő a kemény hideget 
S hogy itt van igazán biztos így van 
Mert mindent egyszerre fehérbe öltöztet 

Pihékből szőtte mindenkinek a ruhát 
Nem fázik így rét, mező s legelő 
Végezheti azért mindenki tovább a dolgát 
Míg e ruhát levethetik s a tavasz eljő 

De most még zordan süvít a szél 
Rajzol az ablakokra szép jégvirágot 
A Nap is felhőpárnák közé bújik el 
Hogy ne lássa e fázós furcsa Világot 

December, január, február 
Fagyos időszakai Ők az évnek 
Hosszúnak, soknak találja így az ember 
De úgy mint idáig is egyszer; vége lesz a télnek 

BUÉK! 2016

Itt az új év, új jót hozzon, régi jóktól meg ne fosszon, de ha az új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat! 

BoldogÚj Évet Kívánok!

Virradjon rád szép nap, 
Köszöntsön rád jó év, 
Kedves hajlékodba költözzön a jólét, 
Lelkedbe boldogság, a szívedbe béke, 
ezt kívánom Neked az új évre! 

Leesett az első hó!