Szeretsz?

Szeretsz? 


Szeretsz? – kérdeztem félve. 
Hiába tudtam, igen, 
Összeszorult minden, 
Minden emlék bennem, 
Mi lesz, ha azt mondod, nem? 

Szeretsz? – néztem rád félve. 
Szemedből olvastam, igen. 
Sóhajba rebbent minden, 
Minden maró kétely, 
Mi lesz, ha azt mondod, nem? 

ezredév telt el mióta 
magamnak festett álomkép 
átlépte délibáb tükrét 
válóság lett, nem kósza 
látomás, életre kélt 

mesébe varázsolt életem 
szebb, mint Andersen 
valaha is mesélt 
felhőtáncot lépkedek 
szirének játsszák a zenét 

két karban megpihenni 
rablánc csörgését feledve 
két szemmel ölelkezni 
hajnal csókján lebegve 
súlytalan léleklebegés 

szerelmes ajkon a vágy 
leheletnyi vallomás 
szerelmes csók felesése 
játszik Ámor kedvére 
komponált szimfóniát 

Szeretsz? – suttogó kérdés. 
Választ nem vár sosem. 
Tested minden rezdülése 
Suttogja, kiáltja testemnek 
Szavak nélkül is: Igen! 

Helen Bereg