Nők

Garai Gábor: Nők 

Szemünkben megnézik maguk, 
megnézik futtában a nők; 
alkalmi tükreik vagyunk, 
fényünkön átrebbennek ők. 
És bűntelen mennek tovább, 
ha elkapták tekintetünk, 
s mi - villogok s fakók, simák - 
szilánkjainkra széttörünk. 
Végül homokká porladunk 
bontó sugaraik alatt, 
testünkből csak keret: a csont 
s a fekete foncsor marad. 
S a fekete foncsorban is 
gyilkos tekintetük ragyog, 
mely földre vont és sírba vitt 
és mindhalálig ringatott.