2015. június 27., szombat

Cseppek vagyunk a tengerben


Cseppek vagyunk a tengerben 


Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. 
Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, 
de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. 
Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, 
minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, 
magával sodor, s ugyanez történik velük is, 
ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. 
Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, 
hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk. 

Nem születtünk magányos léleknek 
és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, 
céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben. 
Minden egyes ember tükörkép az életedről, 
hogy hol tartasz a sorsod útján. 
Ha gyengébb vagy éppen, mert miért ne lehetnél, segítő 
erők érkeznek. Ha erős vagy, mert belül akkor is erős vagy, 
ha olykor kételkedsz ebben, te nyújtasz segítséget. 
Ha vidám vagy, vigasztalsz, ha szomorú vagy, vigaszra lelsz. 
Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek. 

Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, 
de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón 
nem érkezik friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, 
nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón 
ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, 
de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük. 
A friss légáram viszont mindenért kárpótol. 
Új erő, új szépség, új öröm. 

Cseppek vagyunk a tengerben. 
Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. 
Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van. 
Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, 
szélcsendben vagy nagy viharban. 
Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, 
elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott 
ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, 
a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, 
mert ez az élet. Folytonos áramlat, folytonos mozgás. 
Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz. 
Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: 
sokan mozdulnak veled együtt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...