Gyulai Pál: Őszi délután
Oh, mi kedves őszi napfény!
Jöjj a kertbe, jöjj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sóhaját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése