Vajay Tiborné: Ősz van...
Szelíd a napsugár
úgy ölel ,simogat, ahogy anyját öleli a gyermek,
ezer szín ruhát ölt a világ
lassan hervadnak a pompás rózsakertek,
lágy dallamot dúdolva csendesen köszön
a szelíd őszi szél,
megnyugvásról, békéről,
rég feledett álmokról mesél.
Harmatot dajkálnak a rétek
ködpára leng a lankás völgy felett,
lassan nyugovóra tér a világ,
csendesítsd te is szívverésedet,
sétáljunk együtt a rőt avarban
mit lábunk elé hord a fáradt őszi szél,
úgy simuljunk a természet ölébe,
ahogy kicsiny virághoz a bársonyos levél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése