Én álmodom a rétet és mellé zöld mezőt
Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé felhőt.
Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát.
Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát.
Én szaladnék a széllel, viharként, vadul.
Te ülnél a fűben és néznél szótlanul.
Majd ha már én álmodom a felhőt és mögé a napot
Te a tengerpartot mellé magadtól rajzolod.
Ha képzelek csendesen fáradt őszi fákat,
Te lombokkal borítod az összes száraz ágat.
Én nézlek szótlanul, ülök és hallgatok
Elmondhatod akkor, most már boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése