Ahol egy nemzet fellegekre kelt,
ötvenhat őszén indultak csodák,
szabadságukért új holnapot emelt,
s lyukas zászlón a remény futott át!
Ahol az ember magyarnak maradt,
hitte a jövőt, féltve kincseit,
zsarnokság lánca a porba szakadt,
tiszta eszme hordta össze híveit!
Hány igaz ember, nemzeti lélek,
harcolt hazáért, s lett végül vérnek,
kínjai közt fákról lógó fénysugár?
Megtették bátran, szívben összeértek,
bús pesti utcán értük szól az ének,
ahol a szívünk igaz szóra vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése