Néma, őszi reggel

Marosvölgyi Gergely: Néma, őszi reggel

Gyűrt paplan a meleg ágyon:

félbehagyott, édes álom,

lassan hűlő, nyomott párnák,

fény-lehunyó utcalámpák,

pirítós és meleg tea -

függöny előtt orchidea,

üveg tükrén hűvös pára:

rajzom húzza szép simára,

halk léptekben úszó sétány,

tócsa remeg rajta némán,

homályba vész egy árnyalak -

még szótlanok a madarak...

deresre görnyedt fűszálak,

mozdulatlan, nyirkos ágak,

kerítésen kláris-vonal:

gyöngyökbe bújt, lágy pókfonal,

letaposott levél-minta...

magányosan áll a hinta,

kimondatlan szavak íze:

ködfátyolnak sóhaj-dísze -

elmémet a csend járja át,

hallgatom a város zaját...

s vagyok én: ki csak ténfereg,

és vannak ők: az emberek,

kik rohannak, míg én állok -

nem értik, hogy mit is várok...

de itt jön már, és rám köszön:

mosolyt fakaszt e csöpp öröm -

s tág szemekkel, reménytelten,

nézzük egymást itt, mi ketten:

csak én

s a fény...