Várod már, hogy hazaérjek?
Él emléke még az éjnek:
mikor csendben odabújtál,
a takaróm alá csúsztál,
élvezted a jó meleget,
magad szépen befészkelted.
Aztán egész nap csak alszol,
ki sem bújsz a kis paplanból,
simogatlak, s te nyújtózol,
a világ csak neked hódol.
Délutánra harcos leszel,
téged senki meg nem nevel.
Látod, hozzád érni félek,
bőrömön a fájó bélyeg;
hányszor mondtam: ne bánts, kérlek,
játék után mindig vérzek.
Hízeleghetsz már nyugodtan,
sebeimre gyógyszert szórtam,
de ma este nincs bocsánat,
kint kapod meg vacsorádat!
Véget ért az aranyélet,
Cicu, lejárt az ágybérlet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése