Szerencsés Tünde: Elsuhantak az évek
Fejem fölött suhannak az évek,
Volt benne édes és keserű,
Olykor vissza-visszanézek,
A pernye szirommal vegyült.
Jártam a rögös ösvényem,
Akkor az volt a természetes,
Szívemben levelek hulltak,
Hol meg a nap gyújtott tüzet.
Könnyet de sokat ejtettem!
Darabokra törtek színes álmaim,
De a remény újra meg újra éledt,
Zakatoló lelkem kergette vágyaim.
Szivárványom nem hagytam úszni,
Hamis ábrándjaim tovafújta a szél,
Nem perzselt feltörő lángom,
A hamuval mit kezdtem volna én?
És még mindig izzok,
Nyílik kezemből vörösen virág,
Ugyan lassabb megy már minden,
Bennem a szívem is halkabban jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése