Puskin: Éjjel
Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
és zengő verseim - hömpölygő, tarka ár,
a vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem... tied vagyok... tied...
Ford: Kardos László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése