Est

Thándor Márk: Est

Oly jó az esti órák fénye,

a csillagos égre nézve.

S oly jó a fáradtságnak leple,

mely óvva lep be.

S oly szép a hold iramló árnya,

mely telten sugárzik az éjhomályba,

s a vidáman éneklő lég,

mit oly régóta vártam én.

Köszönt engem az ágy, s a párna,

nyugovóra kéne térni mára,

s ha szemem pillái egymáshoz érnek,

hálaszót éneklek én az éjnek,

megfordulok, s álmodom,

egy másvilágba távozom,

s ha majd helyet cserél a hold, s a nap,

meglátod vidám lesz a holnap.