Zsigmondi Zsolt: Tudnod kell...
Tudnod kell, még mindig szeretlek
mindenkiben csak Téged kereslek.
Titkon reméltem, hogy újra vársz rám,
s nem hagysz itt egyedül, árván...
Arcod majd lassan eltűnik a ködben,
Neved még tudom, de lehet, hogy közben
emléked lassan elengedem a szélben,
hogy a csillagokhoz csendben odaérjen...
A csillagok között egyszer megkereslek,
talán rájössz, hogy igazán szeretlek,
s majd ragyogunk ott fenn örökre,
vagy együtt zuhanunk vissza a földre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése