Kun Magdolna: Boldog vers
Ma elfeledem fájdalmaim, s félresöpröm azt,
ami nehéz napjaimban könnyekre fakaszt,
s rágondolok arra a sok-sok boldog napra,
ami múlandó életem színaranyba fonta.
Mert rövid az idő, boldognak kell lenni,
nem szabad magunkat mélységbe temetni,
hisz a múlt emléke ma is úgy ragyog,
mintha most élnénk meg minden szép pillanatot.
Így hát, ha jelenünk könnyel teli is,
vegyük elő múltjainknak aranyrögeit,
és mosolyunkkal fényesítsük azon napokat,
melyek tovaszálló időnkben örömöt adtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése