Csendes eső

Nichi-ya Nikoletta: Csendes eső

Az éjszaka leple ráborult a tájra,

és sűrű köd ült a hatalmas fákra.

Odafenn a felhők eltakarják a végtelent,

kicsikét a világ is megváltozik idelent.

Elered a csendes eső, s belepi a földet,

érzem, ahogy az arcomról legördülnek a könnyek.

Újra feldereng egy ismerős érzés,

válasz most sincs, csak rengeteg sok kérdés.

Hallom, ahogy az esőcseppek lassan földet érnek,

úgy tűnik, mintha ők is zenélnének.

Újrajátszanak egy régi dallamot,

s az égen táncra perdülnek a csintalan angyalok.

A fülembe súgják: "Sosem vagy egyedül,

csak nyisd ki a szíved, és az életed is felderül."

Látom, ahogy az esőcseppek legördülnek az üvegen,

olyanok, mint emberi sorsok, melyek átkísérnek az életen.