Kánikulában

Széll Magdolna: Kánikulában

Kalászszínű fürtjeimet

borzolja a huncut szél,

homlokom verejtéke

gyöngyözve útra kél.

Útba ejti fülcimpámat,

karcsú nyakam hajlatát,

hűsíti forró hátam,

keskeny résben fut tovább.

Torkom kiszárad, nyelvem a

szájpadlásomra tapad,

puhára olvadó aszfalt

főzi csupasz sarkamat.

Mint bélelt téli nagykabát,

átkarol a forróság,

ereim tágult hálóját

vérem lomhán járja át.

Hűs vizet szomjúhoz testem,

közelben szökőkutat sejtek,

táncoló, karcsú vízsugár

ezer szivárványt fabrikál.

Szétrebbenő hűvös pára

hajamon gyöngyöző párta,

a kút minden csobbanása

enyhet ad a forróságra.