2020. június 30., kedd

Egyszer majd


Kun Magdolna: Egyszer majd


Egyszer majd a nagymamák is betegek lesznek,
s akkor orcáikra, unokáik könnyet pergetnek,
mert az unokák is jól tudják, hogy a nagymamák,
sokszor bennük lelték meg az élni akarást.

A nagymamák nem adják fel, míg élnek küzdenek,
azokért az unokákért, kik értük könnyeznek,
s akik majd vérző szívvel mondanak pár esdeklő imát,
mikor a nagymamák átlépik a mennyek kapuját.

De a nagymamák szeretetén nem változtat semmi,
mert ők a mennyben is éppúgy tudják majd szeretni
azon drága unokákat kik talán néha-néha nap,
langy könnyekkel öntözgetik sírhantjaikat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...