Dylan D. Tides: Ahhoz, hogy érts...
...az kellene, hogy itt feküdj mellettem a párnán,
csukott szemmel hallgasd, ahogy simogat a hajnal,
s csillagízű ajkaiddal tapogatva kábán
rám vadássz a vaksötétben kócba fulladt hajjal...
...észrevedd a hold sugarát, ahogy függönyt tépked,
hozzánk röppen, megcirógat, pupillánkba úszik,
lásd, ahogyan szemem sarkán új szikrában ébred,
és egy csepp az arcom élén megcsillanva csúszik...
...látnod kell, hogy nem könny az, csak kicsordult a lelkem...
nem siratok semmi múltat, ködbe esett évet,
minden jót, mit hoztál, s adsz majd, egy cseppbe tereltem,
így áldom, hogy angyalszárnyad küszöbömre tévedt...
...nem kell szólnom, ölelj s szoríts úgy, hogy szívem hallhasd,
egy dobbanás száz szerelmes, igaz dalból épül,
ha többre kérsz, nézz szemembe, nevetésem vallasd,
kérd a csókom, s két világunk egy álomba szédül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése