Vincze Erika: Csodás illatot hord...
Csodás illatot hord a nyári szél,
arcodat borzolja, lelkedet cirógatja.
Nézed a hatalmas végtelen határt,
lelked szabad, s a szíved se fáj.
Elmerengsz a tarka-barka mezőn,
őzikék szökellnek az erdő sűrűjébe.
Távolodó vonat kattogása csak,
mi néha mégis felveri a csendet.
Kezedben fűszál, ajkadon a nóta,
gyermeki önmagad visszakacsingat.
Madarak röppennek messze-messze,
lágy szellőn ringó táncot lejtve.
Átölelnéd most az egész nagy világot,
oly boldog most a szíved, szárnyal a lelked.
Behunyod a szemed, s arra gondolsz csendben,
Ó! Ez a csodás pillanat ne érjen soha véget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése