Barsy Irma: Mai Lány
Ezüstös szőke a haja s lángol a rúzs a száján,
tépeti a szemöldökét ő is, csak úgy mint más lány.
Csupa izom, csupa ideg karcsú és könnyű teste,
reggel az irodába megy s táncolni indul este.
Ha jön a hétvég, motoron vígan a zöldbe rándul,
vívni tanul és meccsre jár és soha el nem ájul.
Bátran evez a kék Dunán sugaras nyári reggel,
télen át sílécet cipel víg turista sereggel.
Néha lehúnyja a szemét, ha a fiúval járnak:
jó lenne már egy egyszerű, otthonülős vasárnap.
Felvenni könnyű pongyolát, a rúzst sutba dobni,
vén országutakon csak egyszer nem robogni!
Heverni jó ebéd után, hol nem zavarna semmi-
ó, egyszer lustán, boldogan pihenni csak, pihenni!
Elnézni otthont, gyermeket, szerető kis családot
és nem hazudni ezt a bús, kegyetlen ifjúságot…
Pár pillanatnyi gyöngeség. Egy régi élet álma.
Öntudatlan emlékezés régporladt ősanyákra.
Kicsiny, bágyadt szemrebbenés. Fáradt a lelke, teste,
de valahol egy gramofon harsog a nyári estbe:
jaj, elrepül az ifjúság és minden perce drága!
Gyorsan a tükröt! Újra friss és kacagó a szája.
Odasimul a fiúhoz, hogy kezdjék már a táncot!
Két kontyos néni összesúg: ” Ezek mai lányok!...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése