Lecke...

/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné: Lecke...

Annyi csoda vesz körül,

amit észre sem veszünk.

Tálcán kínálja az élet, 

mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,

az élet egy őrület.

Versengő hétköznapok,

vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,

kimerült mély álmok,

számítanak rád...

nem lehet megállnod.

Védekezel: Nincs pénz,

a szegénység egy átok.

Kútba dobált gondolat,

s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?

Mindig ilyen maradsz?

Keserű és szomorú,

vérző tapasztalat?

Megéltem én is..., 

nem vagyok kivétel,

sodródtam az árral

a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,

amit elvesztegettem,

hogy a mondatok végén

a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy 

az ember elfelejt élni,

s el kell hozzá esnie,

hogy észhez tudjon térni.