Luca napi szokások
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. A gonosz „elleni védekezés miatt” a boszorkányos terjedt el a néphagyományban. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására is. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Eredete
Szent Lucia legendája az V. századból maradt ránk. A történet szerint beteg anyja gyógyulásáért fohászkodott Szent Ágota sírjánál Lucia, aki Szicília szigetén élt. Édesanyja meggyógyult, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget, így Jézus jegyesének vallotta magát. Kereszténysége miatt többször meghurcolták, megkínozták. Mivel neve a fényből ered (latinul a fény lux), imádkoztak hozzá a nemlátók, a szembetegségekben szenvedők. Szent Lucia házasságvédő szentként is ismert. Az 1582-es naptárreformig ünnepe egybeesett a téli napfordulóval, amit hagyományosan munkát elhagyó és jövendölő napnak tartottak, így kiemelt figyelmet szenteltek neki. Az év leghosszabb éjszakája volt ez, amikor az árnyékvilág teremtményei a felszínre jöhetnek.
Luca-naptár
A régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme a Luca-naptár. Megfigyelték az időjárást Luca napjától karácsonyig. E szerint a következő év januárjában olyan idő lesz, mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig.
A székelyek hagymából jósoltak az időjárásra. 12 réteget lefejtettek a vöröshagymából, ez az év egy-egy hónapját szimbolizálta. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak.
Luca-szék
A Pallas nagy lexikona szerint a Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögekből kialakuló csillag. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”. Az alábbi anyagokból készült (Bocz János és elődei elbeszélése alapján):
Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.
A csapok:
o 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő,
o 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű,
o 1 db cseresznye,
o 1 db gyertyán,
Más források szerint kilencféle fát használtak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. A kabátjuk alá rejtve vitték be a templomba a széket december 26-án az éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), mivel a hiedelmek szerint a székre ráállva megláthatták a boszorkányt. Majd el kellett menekülniük – nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket – közben pedig mákot szórtak, mert a boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük. Otthon tűzre vetették a Luca székét, ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.
A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.
Luca-búza
A kemence közelében búzaszemeket kezdtek csíráztatni, amelyek karácsony tájára zöldültek ki, ebből a következő év termését is megpróbálták megjósolni. Luca napján. Ez a szokás később a kereszténységhez is kapcsolódott, és a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették vagy az ünnepi asztalra tették. Sokszor – egyes vidékeken kék szalaggal átkötött – gyertyát, mécsest helyeztek a kihajtott fű közé, s ha a láng szinte alig pislákolt át a sűrűségen, vidámság töltötte át a házat, mivel ez a jövő évi bő termést jelképezte.
Lucázás
Luca napjának hajnalán (esetenként kísértetnek öltözve) a gyerekek körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve, kisebb ajándékokért cserébe, mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot. A szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá tette.
A fiatalok sok helyen alakoskodni is jártak. A Lucázást a Luca-asszonynak öltözött maskara vezette, mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak, „termékenységvarázslatokat végeztek”. A kotyolás segítette a következő évi bő termést, a jószágok megfelelő szaporulatát, a tyúkok tojóképességét.
Luca, Luca kitty, kotty, kitty, kotty.
Száraz körtét várom!
Gelegenye kettő, három.
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.
Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát!
Luca, Luca kitty, kotty, kitty, kotty.
Gelegenye kettő, három.
Hajadonok, vénlányok, gazdagság
Luca napján a hajadonok például jóslócédulákat készítettek, melyekre tizenkét férfi nevét írták. Mindennap beledobtak egyet a tűzbe, s akinek a neve az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, vőlegénye lehetett.
Egyes vidékeken gyümölcsfaágat állítottak egy vízzel teli vázába (persze cseréljük a vizet a vázában közben). Ha szenteste az ág bimbót hoz, akkor a következő évben lakodalom várható.
Egy rózsaszínű gyertyába karcoljuk bele a kiválasztott fiatalember nevét. Luca napjának éjjelén ezt a gyertyát kell teljesen elégetni, a szertartás közben szantál vagy tömjén illatú füstölőt is égethetünk, majd elalvás előtt feküdjünk ellenkező irányban az ágyon, mint ahogyan szoktunk, és reggel, ébredés után próbáljunk meg visszaemlékezni az álmunkra, mert fontos jelentése lehet. A rózsaszín gyertya égetése a pozitív érzelmek érvényesülését támogatja. Megőrizhető vele a szerelem és a boldogság, sőt állítólag a vonzerőt is erősíti. A piros gyertya meggyújtása a szexualitással kapcsolatos vágyak beteljesítését fokozza. Gyakran gyújtunk fehér gyertyát, mégis kevesen tudják, hogy ez a szín a megtisztuláshoz és az újrakezdéshez ad erőt. A sárga gyertya elégetésével pedig a féltékenység tartható távol.
Luca-nap estéjén tésztát készítettek a lányok, s kiszabtak belőle 13 darabot. Férfi neveket írtak 13 cédulára, belegömbölygették a tésztába, és beletették a forró vízbe a gombócokat. Amelyik a leghamarabb feljött a forró víz felszínére, az mutatta meg a leendő férj nevét, de a pogácsákba belesütött nevekből is ez derült ki. Kívánságokat is írhatunk a lapokra, így karácsonykor megtudhatjuk, hogy melyik kívánságunk fog valóra válni.
Kedvelt szokás volt azonban a vénlányok megszégyenítése, a vénlánycsúfolás. Tönköt vagy apróbb tárgyat kötöttek rájuk, s ezt kellett maguk után húzniuk.
A gazdagságot pogácsasütéssel jövendölték meg. Pogácsát sütöttek, amelyek közül egybe egy fémpénzt sütöttek, aki a pogácsájában megtalálja az érmét, a néphit szerint bőséges évre számíthat.
Dologtiltó nap
Pihennünk is kell, mivel a háziasszonynak is be kell segíteni, hogy a tyúkok jó kotlósok is legyenek, ezért ezen a napon az asszonynak sokat kell ülnie. De hagyományosan munkát tiltó napként tartották számon Luca napját. Tilos volt ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a mosás, befőzés, kenyérsütés, de még a párolás is. Tilos volt ezen a napon szőni, fonni, varrni, mert azzal bevarrták a tyúkok fenekét egész évre. Tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét.
Haláljóslások
Ilyen például az úgynevezett tollaspogácsa. Ekkor minden készülő pogácsát egy-egy családtaghoz társítanak, s tetejükbe tollat tűznek. Akiknek megsült pogácsáján megpörkölődött toll szomorkodik, nem sok jóra számíthat az elkövetkezendő évben.
