Sohonyai Attila: Pont úgy
Mint amikor a fű közt virág nő,
s felnevet a rét az égre,
ahogyan kettő lesz az egyből;
amikor az én az a te.
Mint amikor az őszi ágra madár száll,
s a daltól rügyek indulnak meg,
mikor a másik a másikra nem vár,
ahogyan egyszerre elmúlik ami viszket.
...mint amikor téged meglátlak,
s a tengerből kiemelkedik egy sziget,
ahogyan hozzámér az ajkad,
s meggyógyul egy világ bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése