M.Simon Katalin: A NYÁR
Fényével kecsegtet a kék szemű táj
Járni járatlan ösvényeken,
Álmodni fortyogó forrás tövében,
Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.
Megrészegülve a fenség csendjétől
Lelkedbe róni alkony illatát,
Mikor a Nap a bércen elidőzve
Tűzszínre váltja az ég hajlatát.
Harmaton kelni a hajnal ölében,
Mint dalnok sereg a fák karzatán,
Együtt barangolni a féktelen nyárral,
Míg csábít a csalfa látóhatár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése