Nyári zsongás

Sík Sándor: Nyári zsongás 

Zsong a nyári rengeteg,

Zeng a napsugár. 

Sárga búza megremeg, 

Péter-Pálra vár. 

Napraforgó napba néz, 

Lepke mondja: rózsaméz, 

Rózsa mondja: nyár. 

Szívem is ma fölzenél: 

Kelyhe - tárt virág. 

Ó be színes, ó be mély: 

Mint a dús világ. 

Minden élet benne fér, 

Szöcsketánc és tölgy levél: 

Olyan nyári - tág. 

Rádszakadt a nyár, szívem, 

Forrón, gazdagon. 

Búzafürtös földeken 

Érik asztagom. 

Bókol már a telt kalász, 

Közeleg az aratás: 

Delet ért napom.

Csorduló nyaram delén, 

Fönn a hegyfokon, 

Szerteszét merengek én 

Völgyön, partokon. 

Mostan mindent értek én, 

Most ez élő földtekén 

Minden fű rokon. 

Lelkem, élő lant-ideg, 

Most be jó neked! 

Minden, ami van, tied: 

Zsongd a mély eget, 

Zsongd az ég-föld-szív zenét, 

Emberét és Istenét: 

Zsongd ki mélyedet.