Karai Gábor: Esik eső
Esik eső és, én ballagok
Arcomat az égnek fordítom
Hogy le mossa az én könnyeim
Mely a, fájdalomtol ugy hullik
Esik eső és, én ballagok
Az utamon némán haladok
Nem szólít és, nem hív senki sem
Nem gyógyitják meg a, szívemet
Esik eső és, én ballagok
Körülöttem néma, csend honol
Nem hallom a, remény, szép hangját
Hogy ne félj kisüt még a napsugár
Esik eső és, én ballagok
Senki nem vár, az én utamon
Nem ölel és csókol senki sem
Nem kell senkinek az én bús szívem
Esik eső és, én ballagok
Néha bizony én is meg állok
Hallgatom az eső bús dalát
Ahogy a, földre hullik és, nincs tovább
Esik eső és, én ballagok
Hogy hol ér, véget utam nem tudom
Mert nincs, remény, fényes napsugár
Mely az utamon vinne tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése