Fecske Csaba: Naponta
eszembe jutsz és várni kezdelek
fél öt körül meghallom lépteid
a lépcsőházban s mint egy gyermeket
az ismerős hang jókedvre derít
várom hogy lenyomjad a kilincset
és megjelenj az ajtóban szemed
mindent elárul ha rád tekintek
meglátom a benn rekedt könnyeket
mint hogyha fejfájásom múlna el
amikor megjössz elviselhetőbb
leszek magamnak te meg szép leszel
attól hogy téged látlak s nem egy nőt
és elcsodálkozom hogy létezel
s szebb lesz a szép a sorsom élhetőbb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése