Ha megbecsülöd azt, aki vagy ...

A szeretet hangjai

Béres Andrea: A szeretet hangjai

Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben ,

nyíló virágszőnyeg , a végtelen mezőben.

Légy egy apró hal , a hullámzó tengerben ,

szabadság fénye egy sólyom szemében .

Légy hajnal a gyermeked szívében ,

harmattal füröszd a szeretet vizében .

Légy nyugvó nap a szürkéllő estében ,

hold fénye a sötétnek éjében .

Légy ártatlan gyermek , föld Anya ölében,

szerető kedves , kedvese szemében .

Légy gyengéd egy szerelmes szívében ,

erő mi adatott , elfér a kezedben .

Légy szótlannak , szava helyett hangja ,

zene annak , ki meg nem hallhatja .

Légy a szivárvány színe mindazoknak ,

ki a színeket a szívében hordja .

Légy pásztora , egy eltévedettnek ,

pislákoló gyertyaláng , a sötétben rekedtnek .

Légy meleg napfény egy didergő embernek ,

aprópénz a sokat nélkülözőnek.

Légy ki az égre emelt fővel nézhet ,

aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.

Légy az , ki a földre letérdepelve ,

egy csillagmintát a szívébe présel le .

Légy kenyérfalat, egy éhező kezében ,

csörgedező csermely , egy szomjúhozó népnek .

Légy az , ki betűt vetni tanít ,

s egy gyermekszívet ölelésre indít.

Légy minden és ne legyél semmi ,

csak tanítsd meg a világot szeretni .

Légy egy , a mindennel, a jutalom tied ,

szívedbe költözik a béke s a szeretet .

Légy botja egy ősz remegő kéznek ,

bátorítás s egy szó a félénknek .

Légy csendes béke , útra készülőnek ,

mécses láng az épp megbékélőnek .

Légy egy mosoly , más arcára írva ,

egy könnycsepp , mi a lelket tisztítja .

Légy TE ki úton van éppen ,

s minden csomagja a szemében a BÉKE .

Varázslat

Komáromi János: Varázslat

varázslat minden érzés

varázslat minden szó

varázslat minden kérdés

varázsolni volna jó

bűvköröket földre írni

régi hitem vissza hívni

kelő Holddal égbe szökni

harmat cseppben visszatérni

súgni bájoló szavakat

elvarázsolni magamat

lélek-szárnyat felölteni

eget, földet betölteni

Nyári eső

A legtöbb ember ...

Barátság - szeretet

Aranyosi Ervin: Barátság - szeretet

Különbözünk, mások vagyunk,

de elfogadjuk már,

mert tudjuk jól, így tanulunk,

az élet jó tanár.

Becsüljük benne, ami szép,

öröm és élvezet.

Az boldogul, ki hinni mer,

ki jót remél s szeret.

A szabadságunk drága kincs,

s másokét tisztelem.

Úgy bánok mással, ahogyan

Ő is bánjon velem!

A barátság, elfogadás,

érzést adok s kapok.

Ha elfogadsz, ha nem ítélsz,

a barátod vagyok...

Ha hiányzom, hívjál s jövök,

ha kellek, itt leszek.

Ha megreked sorskereked,

én majd csodát teszek.

Meghallgatom a panaszod,

s a szívünk összeér,

együttérzésem majd segít,

lélekben több legyél.

A válladról majd leveszem

a lelki terheket.

Látod, mit tesz a barátság,

mit nyújt a szeretet?

Megérinthetlek?

Sillingi Julianna: Megérinthetlek?

Csendesen, de szívemben hallom hangod

ideje már letenni nehéz terhemet -

szavak, mik halántékomban lüktetnek,

megérinthetlek?

Valóság vagy, vagy csak képzellek...

Talán nem vagy egyéb, mint csalóka ábránd,

egy felmagasztalt érzés egészen az egekig,

itt ne hagyj, el ne hagyj mégis erre kérlek

e csodás érzés előtt nem mehetek el végleg

kérlek...

Szeretném végre érezni hús-vér valódat -

és csendben elmerülni lélektükrödben...

vagy csak áltat az élet, megcsillantja, 

ajkamhoz érinti, de nem hagyja,

méregpoharát itatja..

A NYÁR

M.Simon Katalin: A NYÁR

Fényével kecsegtet a kék szemű táj

Járni járatlan ösvényeken,

Álmodni fortyogó forrás tövében,

Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.

Megrészegülve a fenség csendjétől

Lelkedbe róni alkony illatát,

Mikor a Nap a bércen elidőzve

Tűzszínre váltja az ég hajlatát.

Harmaton kelni a hajnal ölében,

Mint dalnok sereg a fák karzatán,

Együtt barangolni a féktelen nyárral,

Míg csábít a csalfa látóhatár!

Boldog ember szeme mosolyog

Tomasekné Györgyi: Boldog ember szeme mosolyog

Boldog ember szeme mosolyog,

de léteznek fájó mosolyok,

fájó mosolyok és öröm könnyek,

nevetve az élet sokkal könnyebb.

Boldog az, ki mindig nevet,

szeméből sugárzik a szeretet,

vigyázz, hogy sírni sose lásson senki,

a bánatos embert könnyebb elfeledni.

Mosoly nélkül nem érdemes élni,

mindig legyen mosoly arcodon,

próbáld meg az Istent arra kérni,

enyhítsen a fájdalmaidon.

Mikor úgy érzed bajban vagy,

mosolyt varázsoljon arcodra a hajnali harmat,

odafenn a szivárványon túl mindig kék az ég,

szívedben, lelkedben legyen békesség.

Amikor a hajad hófehér,

s szívedben több bánat már nem fér,

utoljára fogj meg egy gitárt,

hisz a bánat írja a legszebb muzsikát. 

Kagyló

Reményik Sándor: Kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,

A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben

És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,

Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,

Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,

Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,

De aki titkon a füléhez tart

Magányban, éjben, emberektől távol:

Annak mesélek egy más, szebb világról

Nyári reggel

Kormányos Sándor: Nyári reggel

Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj

lüktet a fákon lágy remegés,

hajnali csendű kis levelek közt

zizzenő szárnyú zöld lebegés.

Álmosan bomlik fátyla a ködnek

gördülő könnyét törli a rét,

fénysugarakká szökken a harmat

ritkuló pára jelzi helyét.

Friss kacagással zendül az erdő

kék mosolyát ha szórja az ég,

kerge rigókkal szárnyal a reggel

szárnysuhogástól csattog a lég.

Fénysugarakban fürdik a dallam

dúdol a hangja zümmög a rét,

méheket zsongat röptet a szélbe

messzire hordva a nyári zenét.

Nyári zsongás

Sík Sándor: Nyári zsongás 

Zsong a nyári rengeteg,

Zeng a napsugár. 

Sárga búza megremeg, 

Péter-Pálra vár. 

Napraforgó napba néz, 

Lepke mondja: rózsaméz, 

Rózsa mondja: nyár. 

Szívem is ma fölzenél: 

Kelyhe - tárt virág. 

Ó be színes, ó be mély: 

Mint a dús világ. 

Minden élet benne fér, 

Szöcsketánc és tölgy levél: 

Olyan nyári - tág. 

Rádszakadt a nyár, szívem, 

Forrón, gazdagon. 

Búzafürtös földeken 

Érik asztagom. 

Bókol már a telt kalász, 

Közeleg az aratás: 

Delet ért napom.

Csorduló nyaram delén, 

Fönn a hegyfokon, 

Szerteszét merengek én 

Völgyön, partokon. 

Mostan mindent értek én, 

Most ez élő földtekén 

Minden fű rokon. 

Lelkem, élő lant-ideg, 

Most be jó neked! 

Minden, ami van, tied: 

Zsongd a mély eget, 

Zsongd az ég-föld-szív zenét, 

Emberét és Istenét: 

Zsongd ki mélyedet.

Én el tudom hinni

Aranyosi Ervin: Én el tudom hinni

Én el tudom még hinni a legszebbik mesét,

és szívem mélyén érzem, az élet csoda szép.

Bennem megvan feléd a teljes bizalom.

Kérhetsz hát bármit tőlem, én azt neked adom.

Nem félek a világtól, mert egy vagyok vele,

Én vagyok Istenemnek az egyik gyermeke,

S aki itt él e Földön, az mind testvér nekem,

s legyen növény, vagy állat, én mindet szeretem.

Persze, ez könnyű nékem, mert még kicsi vagyok,

nem tömtek tele hittel, a túl okos nagyok.

Nem kötnek zord szabályok, nem bénít félelem

nem kell rettegnem attól, hogy nem lesz élelem.

A dolgom még a játék, s benne ott az öröm,

s ha elbeszélgetsz vélem, boldogan köszönöm.

Az egészségem teljes, mivel teljes vagyok.

Magam után a földön még nyomokat hagyok.

Az ébrenlét, s az álom, egyformán boldogít,

és szeretnék így élni, egész a holtomig,

hogy vegyen körül mindig megértő szeretet.

Ez kéne a világnak, nekem és te neked…

Álomtánc

Álomtánc Szenvedély,a tekinteted  Álomtánc  csak az álom  csak a vágy  csilingelő sóhajok  dobol a vérem  eleget vártunk  elszállt vágy  engem szolgálsz  Esőcseppek az ablakon  én leszek  éj,együtt,külön  gyertya fény  kegyetlen szenvedély  körbefon  mások-benned  Mert így akarom. ..  még. ..  mély sötét csillagok  miért nem  Most ölelj!  Nappali vágy  ne még. ..  Nem kellenek!  néz rám  Rabbá teszel  sikolts!  Sólyom lelkem  Suttogj!  szelíden tombolva  szemedet figyelem  Szenvedély  Szivárványt szőj  tombolni  Vad vágyak  Vallomás. ..  vágy vers  vágy vonal  ziláld szét. ..

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk

Dalolva gondolok Rád

Deák Erika: Dalolva gondolok Rád

Amikor nagyon Magam alatt vagyok, 

Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok! 

Dalolom, hogy "Oly messze vagy Kedvesem", 

Dalolom, hogy "Nélküled az élet gyötrelem." 

Aztán amikor felvillan a neved, 

Még a sötét felhő is, Velem nevet. 

Dalolja a kismadár a Te kedves neved, 

Kedves szavaiddal, szívemet öleled! 

Mosolyt csalsz arcomra, bolondozásoddal, 

Boldoggá teszel, minden bókoddal! 

Idézettel tetted széppé a napom, 

Ugye egyszer a köszönetet a füledbe súghatom? 

Megsúghatom Neked, azt amit most érzek 

Megsúghatom azt, hogy már csak Érted élek. 

Miattad mosolygok, borús napokon, 

Rád gondolok minden madárfüttyös hajnalon. 

Azt álmodom néha, átölel karod 

Reggelente ébredéskor az Én csókom kapod! 

Azt álmodom még, hogy megsúgom szeretlek, 

S minden nap, már csak Neked nevetek! 

Neked szól, minden boldog mosolyom, 

Érted talán még a napot is lehozom. 

Csillagokat Holdat, az egész mennyországot, 

Neked adom a szebbik világot. 

Amikor nagyon Magam alatt vagyok, 

Napokig csak hallgatok, néha dalolgatok! 

Dalolom, hogy "Oly messze vagy Kedvesem", 

Dalolom, hogy "Nélküled az élet gyötrelem."

Naponta

Fecske Csaba: Naponta 

eszembe jutsz és várni kezdelek

fél öt körül meghallom lépteid

a lépcsőházban s mint egy gyermeket

az ismerős hang jókedvre derít

várom hogy lenyomjad a kilincset

és megjelenj az ajtóban szemed

mindent elárul ha rád tekintek

meglátom a benn rekedt könnyeket

mint hogyha fejfájásom múlna el

amikor megjössz elviselhetőbb

leszek magamnak te meg szép leszel

attól hogy téged látlak s nem egy nőt

és elcsodálkozom hogy létezel

s szebb lesz a szép a sorsom élhetőbb

Pont úgy

Sohonyai Attila: Pont úgy

Mint amikor a fű közt virág nő,

s felnevet a rét az égre,

ahogyan kettő lesz az egyből;

amikor az én az a te.

Mint amikor az őszi ágra madár száll,

s a daltól rügyek indulnak meg,

mikor a másik a másikra nem vár,

ahogyan egyszerre elmúlik ami viszket.

...mint amikor téged meglátlak,

s a tengerből kiemelkedik egy sziget,

ahogyan hozzámér az ajkad,

s meggyógyul egy világ bennem.

Esik eső

Karai Gábor: Esik eső

Esik eső és, én ballagok

Arcomat az égnek fordítom

Hogy le mossa az én könnyeim

Mely a, fájdalomtol ugy hullik 

Esik eső és, én ballagok

Az utamon némán haladok

Nem szólít és, nem hív senki sem 

Nem gyógyitják meg a, szívemet

Esik eső és, én ballagok

Körülöttem néma, csend honol 

Nem hallom a, remény, szép hangját

Hogy ne félj kisüt még a napsugár 

Esik eső és, én ballagok

Senki nem vár, az én utamon

Nem ölel és csókol senki sem 

Nem kell senkinek az én bús szívem

Esik eső és, én ballagok

Néha bizony én is meg állok

Hallgatom az eső bús dalát

Ahogy a, földre hullik és, nincs tovább 

Esik eső és, én ballagok

Hogy hol ér, véget utam nem tudom

Mert nincs, remény, fényes napsugár 

Mely az utamon vinne tovább. 

Levendula

Keresztury Dezső: Levendula

Levendula, levendula,

fanyarédes animula,

lettél lila lángfurulya,

mert perzsel vad kánikula.

Kék a lába, zöld a szárnya,

a madár beh gyöngyön járja:

vele hívó szép dalára

vén szívem is lépne párba.

Fenn az égen sűrű csillag,

lenn fekete falu falvak:

éj ködében tarló, parlag,

jobb ki békén hazaballag.

Levendulaillat illan,

az a madár meg se cikkan,

de ami volt mégis itt van

híven őrzött álmaimban.

Talán csak egy pillantásra

megéled az éj varázsa:

virággal telik a váz, ha

szívós élet lobban lángra.

Villik tánca hív már útra,

s valami megárad újra:

telt szívem veled virulna

levendula, levendula.

Elmenni messzire...

Kiss Norbert: Elmenni messzire...

Nem szólni senkinek, csak elindulni csendben,

Menni, menni, s nem állni egy helyben,

Messzire, hol nincs már szék, sem asztal,

Hol nem talál meg sem ördög, sem angyal,

Hol egyedül csak magamra számíthatok,

S csak a saját két kezemben bízhatok,

Nincsenek ellenségek, nincsenek csalások,

Nincsen gyűlölet, nincsenek hazugságok,

Elérni a nyugalmat, mit megvenni nem lehet,

Bámulni a kéklő és a csillagos eget,

Zuhany helyett a port az eső mossa le,

A napfényt csak az éjjel kapcsolhatja le,

Az óceánban hűsölve nem fájna a fejem,

Mennék...

De nem lehet...

Mert ti itt vagytok nekem...

Adj hálát

Jószai Magdolna: Adj hálát

Tégy különbséget

a kellemetlenség

és az igazi nagy baj

között - s adj hálát...

és ne téveszd össze

a bántó bosszúságot

a mázsás-súlyos gonddal,

viseld el - s adj hálát...

és ne hasonlítgasd

a rosszízű keserűséget

az emésztő fájdalomhoz,

nyelj nagyot - s adj hálát...

Adj hálát, nyújtsd kezedet,

nézd, várnak rád...

célok, fény, emberek,

s ne hullajts több könnyet.

A zene csodája

Jószay Magdolna: A zene csodája

Hogyan is mondhatnám el,

a lélek virágai mily hálás-gyöngéden

hajladoznak a dallamtengerben?

Hogyan mesélhetnék arról,

a szárnyaló dallam miként

simogatja szét balzsamát fájó,

tépett sebeken?

Hogyan kelt reményt, ha az már

búcsút intett,

hogyan vigasztal, ha a lét már

hinni sem enged.

A zene csoda!

Legyőz parányságot, s közben

égig emel,

hitet újít, szépít, szívekhez

repít el,

kivasal sok gyűrött, megviselt

ideget,

ölelve átfog, ringat és

melenget.

A zene égi csoda, csak hallgasd

és éltet,

dallamok teremtenek benned

életkedvet.

A zene virágoskert, álom és

tünemény,

átélés, megélés, túlélés,

hit, remény.

Társam vagy, kedves, s lásd,

mi együtt éljük tisztán

zenéinket,

tudod, dallamok, ha szólnak,

mindig erősebb az érzés,

mennyire szeretlek.

Azért, mert

Bella István: Azért, mert

Lehet, magamért szeretlek. 

Lehet, hogy magadért. 

Lehet, színéért szemednek. 

Lehet, a hajadért. 

Lehet, azért, mert nyár van. 

Lehet, mert van kezem. 

Mert élő meghalásban 

élek, élsz, életem.

Vágyakat kavarsz fel!

Zsigai Klára: Vágyakat kavarsz fel!

Szivárvány fénye szűrődik pilláimhoz,

arcod sokféle varázsa,

álmodozok, elmerengek Rólad, Veled,

hallom lélegzeted, hullámzó,

háborgó tengert szívemben,

Vágyakat kavarsz fel!

Bánat könnyekkel szemedben,

gondtól megtörten reményt vesztve

felhők közé menekülve,

csokorba szedem

boldogság csillogó könnyeit

karodba bújok, megpihenni!

Súlytalanul szeretni, felfedezni együtt

tovatűnő ismeretlent mámor fényében

összefonódva testek rezdülését,

hullámzó árnyvonal tovakúszó vágy

pergő boldogság képe tovaszáll...

Vágyakat kavarsz fel bennem!

Vidám dalt szeretnék

Szeitz János: Vidám dalt szeretnék

Vidám dalt szeretnék énekelni veled,

Együtt kószálni jókedvű városokban,

Látni életmámorától csillogó szemed

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Messze szállni, kedvesem, szép lenne veled,

A hajnal friss örömével szállni át

Derűs századok, hegyek, tengerek felett,

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Egy csöndes szobában együtt lenni veled,

Öledbe hajtani fejem, míg egymásban

nyugtot lel szemünk, ébren élni álmaink,

S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Nyár

Ha nem lehet tied az, amit szeretnél

Álmodj velem

Kalina: Álmodj velem 

Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;

csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.

Rugaszkodj el bátran – lelked könnyű pihe,

s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez… Nem kell már, hogy fájjon;

vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.

Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:

minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;

szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,

míg az otthonérzés fel nem támad bennem,

vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom… A tied, az enyém;

ölelő karjait hívón tárja felém,

míg káprázat fényében tündökölve ragyog.

Gyere, álmodj velem… Mert a tiéd vagyok.

Van tökéletes, földöntúlo, időtlen szerelem

Ellophatod valakinek az aranyóráját

Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.

Wass Albert