Johann Wolfgang Goethe : Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc)
Szeretnék a szél fuvallatával simogatni,
szeretnék a nap sugarával melegíteni,
szeretnék én a levegő lenni,
mert szeretnék mindig Veled lenni!
Te vagy a kezdet, te vagy a vég.
Nélküled oly felhős az ég.
Veled élmény minden napom,
szeretlek téged nagyon, nagyon!
A nap vigyázzon rád, ha nem vagyok veled!
A hold kísérjen utadon, ha nem fogom kezed.
A szél derüljön, mikor nevetsz,
de én legyek, akit igazán szeretsz!
Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése