Schmidt Károly Imre: Álomba ringatlak
Halvány az arcod, s a két szemed könnyes,
Álmatlan éjszakák gyötrik szívedet,
Szürkék a nappalok, s a gondok az arcodon
Apró kis barázdát rajzolnak Rád.
Álomba ringatlak, bújj ide mellém,
Mesélek sok szépet, kedveset Neked,
Elmúlik majd ez a fárasztó érzés, s
Megnyugszol majd, és jó lesz Neked.
Álmodd azt, hogy valahol, valóság a nyugalom,
Nincsen csak boldogság, s együtt vagyunk,
Álmodd azt, hogy valahol, mosoly ül az arcodon,
Boldog vagy, velem vagy, ketten vagyunk.
Ha felébredsz, meglátod, más lesz majd minden,
Arcod kisimul, s a két szemed nevet.
Meglátod elszállnak messze a gondok,
Mert érzed, hogy Veled vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése