Szerelmi vallomás
Amikor rád gondolok, melegség járja át a szívemet.
Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem nevedet.
Velem vagy mindig, minden percben és órában.
Létező és létezhetetlen formában.
Ha becsukom a szemem, téged látlak.
A csillogó szemeidet, a csókra édes szádat.
Úgy szeretnék veled lenni, mindig, s mindenhol.
A kezedet fogni és sétálni valahol.
Annyira szeretnélek karomba zárni téged,
S azt, hogy szeretlek, elmondani néked.
Elmondani ezerszer, hogy mennyire imádlak,
Hogy nélküled elveszett ember vagyok e világban.
Mert Te vagy nékem az, aki az élethez kedvet ad.
Kivel leküzdhetnék minden gondot s bajt.
Akivel a legboldogabb ember lehetnék e földön.
Akiért ha kell, életemet adnám rögtön.
Olyan vagy te nékem, mint virágnak a napsugár.
Ami ha nem kap elég fényt, el is pusztulhat akár.
Te vagy nekem a reménység a reménytelenben,
Akit szeretni fogok egész életemben!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése