Mysty Kata: Születő szerelem
A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...
ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.
Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...
ébredő boldogságunk játszi csillagát.
Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja
a szellők húrjain örömódát komponál
ahogy nézlek; s tekintetedben megírva
látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!
Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;
a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!
Szemünk egymásba révedt pillanatai
elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése