Álomképek kávéháza

Kovács Eszter: Álomképek kávéháza 

Álomképek kávéháza - 

nappal nyitva, éjjel zárva. 

Kávét kérek, s álmot adnak, 

meg egy kávét. Tejszínhabnak 

édes ízét érzi nyelvem. 

Tejszínnel meg habbal kértem, 

egy cukorral, úgy a legjobb. 

Azt mondják: az álom meglop, 

mert az álom, mit kihoznak, 

csendben bújik ("titkos osztag") 

a hab és a kávé között. 

Kopott öltönybe öltözött, 

szemüveges, furcsa fazon 

ül velem szemben, a napon. 

Hallom, ő is kávét rendel. 

(Mint a hölgy, ki imént ment el.) ,

Rám mosolyog édeskésen. 

Pincér! Pincér! Jöjjön, kérem! 

Az az úr ott szemben velem... 

...mit kérdez? Nem, nem ismerem. 

Ó, hogy jobb is?... Értem. S mondja, 

Van itt keksz, vagy csokis ostya? 

Süti, szendvics? Megéheztem. 

Rántotta is? Köszönöm, nem. 

Álomképek kávéháza. 

Az asztalon üres váza, 

senki nem hoz új virágot, 

csak kávét és tejszín-álmot... 

Régi csészében bújik meg 

a szép álomkép. Lepereg, 

s hozzák a számlát, ha vége. 

(Ezüsttálcán, ahogy kérte.) 

Én ott ülök, s nézem magam 

innen. A vád alaptalan - 

minden kávét kifizettem, 

minden álmot, mit kergettem. 

Álomképek kávéháza. 

Kávét iszom, hab van rajta. 

Eltűntem, mindent itt hagyok, 

nyomom nincs, mert én sem vagyok.

Ha valakit szeretünk ...

Igaz szerelem

Igaz szerelem

Gondolataim szanaszét hevernek, 

a gyomromban pillangók repdesnek, 

Mindig megfordul velem a világ 

Ha magam elé képzelem az arcát. 

Nem mondom. elég furcsa érzés, 

Miért nem tudom elfeledni? 

Megválaszolatlan kérdés. 

Éjjelenként róla álmodom remélve, 

hogy egyszer belenézhetek a szemébe, 

De úgy igazan, hogy mindketten tudjuk, 

Egymás nélkül elképzelhetetlenek vagyunk. 

Csak az tudja igazan mit jelent egy érintés, 

Ki éjjelenként ezért teszi össze mindkét kezet. 

Es ha van valami, ami igazan fájhat. 

Ha Isten nem hallgatja meg az imádat. 

Tudod, hogy létezhet egy másik élet. 

Ahol az életed nélküle éled. 

De ezt csak az ész kívánja. 

Igazából tested minden porcikája öt kívánja. 

Hogy a karjaidban tarthasd addig, 

Míg nem érzed teste meleget tetőtől talpig. 

Hazug...hazug..hazug szerelem.. 

Nem is képzeled mit tettel velem. 

Milyen nagy fájdalmat kell elviselnem? 

Éjjelt nappallá téve kérlelem az eget. 

Hogy megtört szívemből üldözzön ki téged! 

Faj az igazság, de ki kell mondanom: 

Életem nélküled maga a borzalom. 

Hiába az ima, hiába az önsanyargatás. 

A jótett, a fohász, a reménytelen sírás. 

Nem szűnsz meg soha. számomra nem 

Ez és csak ez lehet az IGAZ SZERELEM!

Otthon az, ahova hazatérsz

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Wass Albert

Egy angyal csókja

Berta Judit: Egy angyal csókja

Egyszer egy angyal szállt a földre, 

Csendet, csodát hozott a kis völgyre. 

A völgyre, ahol átlagos életemet éltem, 

S akkor találkozott az angyal vélem. 

Nem szólt semmit, csak nézett rám csendesen, 

Egy szót mondott csupán, s az az egy szó: Kedvesem. 

Hozzám repült csodaszép, angyali szárnyakon, 

S nyugtatta kezét idegesen remegő vállamon. 

S megtörtént, amit ember örök életében csak várhat, 

Hozzám hajolt, s egy édes csókkal illette számat. 

Elhomályosult minden, s térdre rogytam, 

A szavakból teljes egészében kifogytam. 

Mikor már tisztán láttam, csak feküdtem az ágyon, 

Ki volt ez? Egy csodaszép lány angyalszárnyon? 

Ma már tudom, akárki akármit is szólna, 

Ez nem volt más, mint egy angyal csókja.

Szerelmi vallomás

Szerelmi vallomás

Amikor rád gondolok, melegség járja át a szívemet.

Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem nevedet.

Velem vagy mindig, minden percben és órában.

Létező és létezhetetlen formában.

Ha becsukom a szemem, téged látlak.

A csillogó szemeidet, a csókra édes szádat.

Úgy szeretnék veled lenni, mindig, s mindenhol.

A kezedet fogni és sétálni valahol.

Annyira szeretnélek karomba zárni téged,

S azt, hogy szeretlek, elmondani néked.

Elmondani ezerszer, hogy mennyire imádlak,

Hogy nélküled elveszett ember vagyok e világban.

Mert Te vagy nékem az, aki az élethez kedvet ad.

Kivel leküzdhetnék minden gondot s bajt.

Akivel a legboldogabb ember lehetnék e földön.

Akiért ha kell, életemet adnám rögtön.

Olyan vagy te nékem, mint virágnak a napsugár.

Ami ha nem kap elég fényt, el is pusztulhat akár.

Te vagy nekem a reménység a reménytelenben,

Akit szeretni fogok egész életemben!!!

Szeretni születtem én e földre

Álomba ringatlak

Schmidt Károly Imre: Álomba ringatlak

Halvány az arcod, s a két szemed könnyes,

Álmatlan éjszakák gyötrik szívedet,

Szürkék a nappalok, s a gondok az arcodon

Apró kis barázdát rajzolnak Rád.

Álomba ringatlak, bújj ide mellém,

Mesélek sok szépet, kedveset Neked,

Elmúlik majd ez a fárasztó érzés, s

Megnyugszol majd, és jó lesz Neked.

Álmodd azt, hogy valahol, valóság a nyugalom,

Nincsen csak boldogság, s együtt vagyunk,

Álmodd azt, hogy valahol, mosoly ül az arcodon,

Boldog vagy, velem vagy, ketten vagyunk.

Ha felébredsz, meglátod, más lesz majd minden,

Arcod kisimul, s a két szemed nevet.

Meglátod elszállnak messze a gondok,

Mert érzed, hogy Veled vagyok.

Szeretet...

Hermann Hesse: Szeretet... 

Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több...

A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.

A szeretet mindig a másik emberért létezik.

Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.

Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.

A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,

már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,

és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.

Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.

Adom önmagamat, adom örömöm,

bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...

A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés.

A szeretet törődő és felelősségteljes.

Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire.

Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.

Akit szeretek, annak tisztában vagyok egyéniségével.

Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne.

Ehhez pedig ismernem kell őt.

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni,

akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek.

A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől.

A szeretet elfogadás.

A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van.

Nem akarja megváltoztatni.

Megváltoztatni csak önmagunkat lehet.

Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.

Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára.

Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.

Szeretni...

Rajki Miklós: Szeretni...

Szeretni, tudni kell.

Ha kell, a másik

Lángjában égni el.

De nemcsak a lángban,

Hanem ha kell,

S z e r e t n i

Az üszkös parázsban.

Mert jóban a jó,

Nem nagy mutatvány.

A könnyű és a laza,

Nem nagy feladvány.

De mikor a nehéz

Van éppen a soron,

Mikor a szükség van

Porondon,

Mikor összefogva,

Lehet, hogy csak

Fogakat csikorgatva,

Szükség van

Minden erőre,

Biztatásra s tiszta bensőre,

Ha ki kell állni

A goromba szélben,

S vállalni kell

Úgy, ahogy vagyunk,

Engem vagy Téged,

Ha a bennünket bántó szó

Több, mint a biztatás,

Kevesebb

A felénk nyújtott kéz,

Mint a taszítás,

Mikor támadnak

Szóval és ököllel,

A hazugság jön szembe

Karban a kárörömmel,

Mikor másnak az a jó

Ha nekünk rossz,

Mikor a szél is,

Enyhe illat helyett

Kesernyés füstöt hoz,

Akkor kell

A szeretet igazán,

S akkor kell

A hűség és kitartás.

Akkor kell átkarolva,

Ázva, fázva,

A viharban .

Szívből szívbe

Bognár Barnabás: Szívből szívbe

,,Minden féltett dolognál

jobban őrizd meg szívedet,

mert abból indul ki minden élet."

Minden szó, ami még kimondható,

most minden szó már mást jelent,

és szívből szívbe adni volna jó

szépet, nagyot és végtelent;

boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,

hogy mi vagyunk - hogy én és te -

a világ, s ha felnézünk az égre,

minden ott van egy lépésre

s szemünk nem csak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra

s nem elfutni minden csoda

mellett, megállni és lelassulva

várni; s egy szó, egy kép hova

tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,

tudja, milyen volt s mivé lett

az értelem, ki csak sejti a lét

igazát, mert minden élet

a szívből indul, s oda érkezik.

A leggyönyörűbb emberek azok ...

Az, hogy milyen a boldog ember ...

Leltár

Szabadi Tímea: Leltár

Barna haj mely változik. 

Vállig ér vagy nyakig. 

Kék szemből kettő. 

Szemöldök. Rettentő. 

Alattuk szarkaláb, és egy orr. 

Bár nagy, de legalább szagol. 

Két fül, egy száj, 

egy arc, egy áll. 

Vékony, hosszú nyak. 

Ejtett váll, (már ilyen marad). 

Szív, jobb és bal kamra. 

Lelkiismeret, (még tiszta). 

Baráti ölelésre várva, 

két karom van kitárva. 

Keblek, (ami lehet) 

egyszer gyermeket etet. 

Kezek de nem két bal. 

(Csak lábaimmal van baj.) 

Mindent összetartó bőr, 

azon pedig szőr. 

A leltárom nem hibádzik! 

Semmim sem hiányzik!

Valentin nap 2019

Johann Wolfgang Goethe : Rád gondolok 

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár. 

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt. 

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt. 

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?! 

(fordította: Szabó Lőrinc)

Szeretnék a szél fuvallatával simogatni, 

szeretnék a nap sugarával melegíteni, 

szeretnék én a levegő lenni, 

mert szeretnék mindig Veled lenni!

Te vagy a kezdet, te vagy a vég.

Nélküled oly felhős az ég.

Veled élmény minden napom,

szeretlek téged nagyon, nagyon!

A nap vigyázzon rád, ha nem vagyok veled!

A hold kísérjen utadon, ha nem fogom kezed.

A szél derüljön, mikor nevetsz,

de én legyek, akit igazán szeretsz!

Üres az ágy, és nem jön az álom, 

nem szól a zene, hiába várom. 

Üvölt a csend és hallgat az élet, 

rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!

Örülj a mának!

Örülj a mának!

Amíg vannak, akik szeretnek,

van értelme az életednek.

Mindegy, hogy rohannak az évek,

ha érzed melegét egy kéznek.

Még érdemes reggel felkelni,

ha van kinek kenyeret szelni.

Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,

ha a gondot egyedül hordod,

erőt is ad hozzá az élet.

Találd meg mindenben a szépet.

A nap rád is úgy süt, mint másra,

ne gondolj hát az elmúlásra.

Örülj, hogy élhetsz!

Nincs fekete és nincs fehér

De az elmúlás mindent elér

Nincs tűz, mely örökké lobogna

Fényét más világok felé ontva

Nincs folyó, mely örökre megmarad

Előbb-utóbb minden forrás elapad.

Nincs érzelem, mely örökké él

A harag idővel megbékél

Nincs az a szerelem, ami el nem vetél

Gyűlölet, melyet nem koptat a szél

Öröm, melyet nem sápaszt a tél

Bánat, melyet nem gúnyol a remény

A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök

Élet, halál - ők is csupán eszközök

Mert a Változás az egyetlen,

Mely mindig tombol szüntelen

Ami meg nem alkuszik soha

Hiába hiszi a sok ostoba

Hogy bármi, ami létezik, úgy marad

Mert mindig lesz új a nap alatt!

Születő szerelem

Mysty Kata: Születő szerelem

A víz tükrén kitörő fénysugarak lapulnak...

ragyogtatva arcunk selymes mosolyát.

Áttáncolt éjszakánkban a Hold vigyázza...

ébredő boldogságunk játszi csillagát.

Távoli csönd gőgicsél, csecsemőhangja

a szellők húrjain örömódát komponál

ahogy nézlek; s tekintetedben megírva

látom sorsunk könyvének aranyló végszavát!

Ne nézd a távoli várrom komor lankáit;

a foltos égbolt csillagtalan felhőinek tejútjait!

Szemünk egymásba révedt pillanatai

elhozzák majd ringató bölcsőnket reggelig.

A nő a lelkével szeret

A nő a lelkével szeret

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az ,,egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az ,,erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő ,,erogén zónája": a lelke.

Müller Péter

Csodaüzenet

Aranyosi Ervin: Csodaüzenet

Milyen jó érzés mélyen elmerülni,

s érezni azt, hogy valaki szeret.

A szívéhez ilyen közel kerülni,

hát ez, bizony, egy “csodaüzenet”.

És milyen jó is megmártózni benne,

nincs is szebb érzés a világon talán.

Ám ez a csoda még teljesebb lenne,

ha mikor fontos, ki is mondanám!

Szeretni a jók tudnak

Horváth Mária: Szeretni a jók tudnak

Szeretni a jók tudnak igazán,

a többi csak felszínes képmutatás.

Szeretetet adni csak szívből lehet,

vakító fénye átjárja mindenedet.

Tiszta lelked élteti a szeretet,

mert szeretni tisztán, őszintén lehet.

Szeretni, szeretni, mindig csak szeretni,

gyönyört a lelkedbe ő tud táplálni.

Érzelmi hatalma legyőzhetetlen,

lelki gazdagsága felmérhetetlen.

A rosszak sem tudnak ellene tenni,

mert a szeretet örökké fog élni.

Ha egy szép élet vágyát őrzöd

Goethe: Ha egy szép élet vágyát őrzöd

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,

s mindig úgy tégy,

ha veszteség ér,

mintha újjászületnél élni.

Mit akar? - kérdd meg

minden naptól,

és minden nap felel majd akkor.

Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni.

Főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre.

Nem tudod, mit rejt a sorsod?

Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?

Tanuld meg hát feledni a rosszat,

S őrizd meg a boldog perceket.

Bárhol és bármikor

Rossz álom

Aranyosi Ervin: Rossz álom

Rossz álmom volt tegnap éjjel,

egy vadállat támadt rám.

Menekülnöm kellett tőle,

– s nem volt itthon a mamám.

Ahogy felébredtem reggel,

folytatódott, láthatod!

Fára másztam, hogy lerázzam

a cincogó állatot…

Kérések

Bonifert Ádám: Kérések

Ébressz fel, ha rosszat álmodom,

melegíts át, amikor fázom,

gyújts fényt, hogyha bánt a sötétség,

simogass lágyan, ha remegek.

Ölelj át, ha egyedül vagyok,

mutass utat, ha eltévelygek,

igazítsd el, mit eltévesztek,

álmodj belém szép új álmokat.

Légy barátom, ha bánt a magány,

légy szerelmem, ha vágyakozom,

adj nyugalmat, mikor zaj zavar,

adj dalt és szót, ha lelkem sivár.

Kelj fel és járj – szólj reám halkan,

álmodj és higgy – súgd a fülembe,

felejts és várj – emlékeztess rá,

ébredj és élj – mondd el a titkot.

Ajándék

A szeretet lángja

Poór Edit: A szeretet lángja

A szeretet lángja mindenkiben él,

Csak tőled függ, hogyan ég.

Parázsként vagy gyertyaként,

Fénye meg nem szűnik, örökké él.

Bármi történhet veled,

A szeretet legyen legfontosabb neked.

Addig, míg a szeretet vezérel,

Ragyogó fényben jár táncot lelked.

Boldog mosoly száll el arcodról,

S aki kapja, örömteli lesz a napja.

Soha ne várj cserébe semmit,

Mert a szeretet boldog, ki adhatja.

Boldognak akar látni,

Így lesz örömteli az ő napja.

Ha mégis viszonoznák mosolyod,

Őrizd meg jól a lelkedben,

Emlékezz rá kevésbé boldog napokon!

Elég e csöppnyi szeretet,

Máris lobog a tűz lelkeden.

Biztos bástyaként táplál,

Hiszen tudod, mindig számíthatsz rá!

Így lesz fényed örökké ragyogó,

Az életed egy mosolytól is boldogító!

Csak egyetlen csók

Meggyesi Éva: Csak egyetlen csók

Csak egyetlen csók, mit tőled kaptam

felgyújtotta a szívemet,

mint futótűz, amely lángra lobban

s azt hittem mindent elveszejt.

Azután jött egy kósza szellő

megsuhintva az arcomat,

s a szikrából mit te gyújtottál,

hirtelen semmi sem maradt.

Csak egyetlen önző, kósza mondat

amelytől minden megfagyott,

s egy pillanat alatt ráébredtem

jobb lesz ,ha egyedül vagyok.

A boldogság színe

Kovács Anikó - A boldogság színe

A boldogság színe nekem

a szemed fényes, barna tükre

- benne látom magamat -

amiért élni érdemes

az nekem te vagy

emlékeink, s talán a jövőnk is:

higgyük azt.

Szüntelenül és mindig

újra és újra

te jársz eszembe

nem múlsz el belőlem soha,

olyan vagy, mint a kezdetek kezdete.

Én arról juthatok eszedbe,

hogy nekem is hét napból áll a hét

s hogy mi úgy találtunk egymásra

mint gólya ki tavasszal visszatér.

Mit tehetnék?

Bennem fényes izgalom rak fészket

még ma is, ha hozzám érsz.