Fehér Miklós: Tudsz-e őrizni
Tudsz-e őrizni illatot, Régi csókot, elszállt pillanatot, Felszáradt könnyet, eltűnt álmot, Elviselve a valóságot? Tudsz-e őrizni örömöt, Kezedben parazsat, öledben gyönyört, Feledve múltad fájdalmait, Lelkedben szerelmünk hamvait? Tudsz-e őrizni fényeket, Első ölelést, boldog perceket, Szeretkezésünk apró titkait, Távolodó léptek hangjait? Tudsz-e őrizni álmokat, Sötétben fényt, hívó hangomat, Féltékeny sértést, bántásokat, Meggondolatlan átkokat? Elmentél, és itt hagytad, Tükrömben arcod, árnyadat. Egy befejezetlen ölelést. A rólunk szóló szép mesét. Elvitted a szivárvány színeit, Méhed gyümölcstermő vágyait És nem kérdezted meg soha tőlem: Tudsz-e őrizni valamit belőlem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése