Vincze Erika: Mozdulatok párbeszéde
Te halkan nyitod az ajtót,
Én lassan moccanok.
Te gyengéden megcsókolsz,
Én csendben hozzád bújok.
Te kedvesen bókolsz,
Én csak mosolygok.
Te szorosan átölelsz,
Én szótlanul hagyom.
Te izzó vággyal ölelsz,
Én karjaidba omlok.
Te viszel magaddal egyre messzebb,
Én követlek minden rezdülésemmel.
Te a boldogság szigetén megpihensz,
Én forró testedre hajtom most fejem.
Te lágyan simogatva becézgetsz,
Én lecsukom lassan két szemem.
Te kicsit megmoccansz,menned kell,
Én bánkódom,hát eljött ez a perc!
Te szomorkásan mélyen szemembe nézel,
Én bánatosan hullajtom a könnyem.
Te halkan csukod be az ajtót,
Én csak állok egymagam, meg se moccanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése