Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni.
Eletének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke - olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek. Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése