Ha igaz az ...

Meleg karokban melegedni ...

Tíz perc

Nagy Horváth Ilona: Tíz perc

Neved betűivel játszom,

a függöny redői közt

ábrándosan lóg a reggel,

félretett idő hintáz

a kopott óraláncon,

még tíz perc…

Az ablakon túl

mint kifeszített vászon,

mozdulatlan áll a tér,

szemközt alig láthatón remeg

a fakó házfalakhoz

bújt tegnapi meleg.

Még tíz perc.

Kelni kéne,

de ott vagy

ilyenkor számolatlanul,

minden lélegzetben,

- izmaimon a lusta vágy,

a félredobott takaró tűnő melege,

bőrömre tévedt szellő

az ablakrés felől,

kiismerhetetlen zene

szívem botló üteme körül.

Mozdulnék.

Veled.

Még tíz perc.

S arra gondolok,

ha majd tényleg felébredek,

összepakolok magam körül,

s odaloplak ebbe a rendbe,

hogy a párhuzamokkal

szabálytalan félálmaim ingatag termeiből

átmentselek a portalan jelenbe.

Ez egy üres nap.

Céltalan, süket és vak,

értelmetlen, mint a szétválasztott

komplementerek.

mint a kint felejtett tej a pulton,

a többéves fél pár zokni,

a felborult pohár,

a kispárnám nélkülem…

az

még tíz perc.

De ha már majd tényleg ébredek,

ma az akarok lenni,

aki akkor leszek, ha nézel,

és én úgy teszek,

mintha nem bámulnálak

reggeltől reggelig.

Akár.

Vannak nagy egymásra találások...

Vannak nagy egymásra találások...

Vannak nagy egymásra találások, amelyekben már az is mámorító kéjt okoz, ha a másik a szobában matat, mert a jelenléte maga a gyönyör. Mert olyan klímateremtő ereje van, hogy vele a völgyben is érdemes elheveredni a szerelmi csúcsokra való felkapaszkodás lihegése után. És csupán ezek a nagy találkozások érnek valamit. Csak ezekben tartósítható a pillanat műfaja: a boldogság.

(Kun Erzsébet)

A nyugalom padja

Aranyosi Ervin: A nyugalom padja

Látod ezt a padot? A nyugalom padja.

Értékét a rajta töltött időd adja.

Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,

az élet szépségét tudod számba venni.

Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,

s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.

Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!

Távol tart bánattól, haragtól és bútól!

Mikor kedveseddel ide látogattok,

a harmóniának fénylő esélyt adtok.

Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,

e helyt sikerülhet életcélra lelned,

hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,

jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.

És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,

csak a belső hangra, érzésre figyeljél,

s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,

rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

Tudsz-e őrizni

Fehér Miklós: Tudsz-e őrizni

Tudsz-e őrizni illatot, Régi csókot, elszállt pillanatot, Felszáradt könnyet, eltűnt álmot, Elviselve a valóságot? Tudsz-e őrizni örömöt, Kezedben parazsat, öledben gyönyört, Feledve múltad fájdalmait, Lelkedben szerelmünk hamvait? Tudsz-e őrizni fényeket, Első ölelést, boldog perceket, Szeretkezésünk apró titkait, Távolodó léptek hangjait? Tudsz-e őrizni álmokat, Sötétben fényt, hívó hangomat, Féltékeny sértést, bántásokat, Meggondolatlan átkokat? Elmentél, és itt hagytad, Tükrömben arcod, árnyadat. Egy befejezetlen ölelést. A rólunk szóló szép mesét. Elvitted a szivárvány színeit, Méhed gyümölcstermő vágyait És nem kérdezted meg soha tőlem: Tudsz-e őrizni valamit belőlem?

Dal a tűzpiros virágról

Johannes Linnankoski : Dal a tűzpiros virágról

Te értetted meg velem, 

hogy milyen rejtelmes mély 

és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya, 

hogy nem véletlenül akadnak egymásra.

Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók 

és az érzések tavaszi mámora, 

hanem a léleknek csendes boldogsága, 

láthatatlan és mégis ott van mindenütt, 

mindenben.

Néma és mégis sokatmondó, 

még ha az ajkak meg sem rebbennek.

Benne vagyok ...

A nap végén ...

A csend hangjai

Origo

Szeretni

Szeretni  

Ezer érzés kering szívemben,
Gondolatok százai járnak fejemben.
Már teljesen összekeveredtek,
Lehetetlen kibogozni őket.

Egyvalaki képes erre,
Kutatom őt mindenfele,
Hisz még nem is tudom, hogy kicsoda,
De szeretném, ha velem tartana.

Szeretném, ha kibogoznád a szálakat,
Szeretném, ha megtudná titkaimat!
Szeretném, ha szorosan magához ölelne,
Megfogna és soha el nem eresztene!

Szeretnék vele sokat nevetni,
szeretnék mindennap vele lenni!
Szeretném őt jól megismerni,
Szeretném őt igazán szeretni!

Mosoly az arcodon

Weöres Sándor: Mosoly az arcodon

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,

Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:

Szeretném látni a boldog szemeket,

Amelyekből más is erőt meríthet.

Szeretném hallani a boldog nevetést,

Amely mindig őszinte és békés.

Hallani, ahogy a jót dicséri szád,

S nem az elégedetlenség nehezedik rád.

Szeretném érezni, hogy békés a világod,

Hogy hiteddel a rosszat leigázod.

Felülkerekedsz a súlyos bánaton,

Hisz Isten veled van minden utadon.

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,

Ha válaszút előtt botladozol.

Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,

Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,

De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.

S ehhez legyen az a hely a templomod,

Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,

Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.

Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,

A fénysugár lelkedig hatolhatna.

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,

A bánatodban is szívesen osztoznék.

Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,

Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.

Szeretném, akár a könnyeid árán is,

Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.

Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,

De a követ neked kell a földről felemelned.

Holdfény

Néha kialszik bennünk a fény

Egy szál virág ...

Egy szál virág ...

Jöttél ismeretlenül, kezedben egy szál virág, 

szirmáról a harmat, gyöngyként hullt Reád. 

Szemedben a csillogás, tündértáncot lejtett, 

a virággal Nekem adtad, mi szívedben rejlett. 

Lényem felszabadult, már nem fájt az élet, 

tudtam, hogy, ha itt vagy többé sosem félek. 

Szereteted önzetlen volt, nem kértél semmit, 

csak baráti ölelést és kézfogást egy percig. 

Nem tudom kik küldött, a sors,vagy az Isten, 

de jó, hogy megleltél és Te lettél a minden. 

Már nem vagyok egyedül, van egy barátom, 

lelkedből merítek erőt, s míg élek szolgálom.

Álmainkban kedvesek a fények

Virágzuhatag

Simola Teréz Csilla: Virágzuhatag

Vers a Lila Akáchoz

Mint valami édes álom,

Virág nyílik minden ágon.

Először egy, aztán ezer,

Olyan, mint egy lila lepel.

Hosszú száron ringatóznak,

Édes mézzel illatoznak.

Ámulva nézem a csodát,

Illata belengi szobám.

Mézédes felhőbe burkol

A virágzuhatag újból.

Az emberi világ nagy szava: a szeretet...

Az emberi világ nagy szava: a szeretet... 

Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. 

Eletének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két

szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a

Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van

lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.

Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke - olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek. Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.

Ha majd egyszer ...

Ajándék

Körmendi Gitta: Ajándék 

Összekészítettem egy színes csomagot: 

Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt, 

ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt. 

Halk csermelycsobogást, egy tiszta új lapot, 

egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot. 

Szappanbuborékot, vízeséspermetet, 

zúgó tengermorajt, vakító-kék eget. 

Egy bársonyos, puha, zöld mohatapintást, 

hullámzón sárguló búzamezőringást. 

Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet, 

illatfátyolba bújt virágzó réteket. 

Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést, 

igazi szerelmet, pillangólebegést. 

Elhaló harangszót, tücsökciripelést, 

aranyló napsugárt, csengőcsilingelést. 

Zörgő őszi avart, papírsárkány táncot, 

tél metszette, fénylő, gyémánt jégvirágot. 

Őszinte örömet, élni tudó álmot, 

belecsomagoltam egy tündérvilágot. 

Lobogó lángokat, hűsítő árnyékot, 

- fogadd szeretettel, mint egy ajándékot.

Csodákat mesélnek fent a csillagok

Csodákat mesélnek fent a csillagok 

Csodákat mesélnek fent a csillagok 

S már nem érzem, hogy egyedül vagyok 

Mesélnek szerelemről, s vidámságról 

Mesélnek őszinte barátságról 

Soha ne csüggedj, ha valaki nem szeret, 

Az életben akkor is megvan a te helyed. 

S ha majd egyszer az álom valósággá válik, 

Gondolj azokra is, kiknek ez nem számít. 

Milyen lehet nem csak úgy létezni, 

Üres életünknek értelmet szerezni, 

A Világ lényegét végre felfedezni, 

Nem csak lenni, hanem örökké szeretni? 

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell, 

Amit a másik örömmel elvisel. 

Nehéz szeretni okosan, józanul 

Szeretni sajnos senki nem tanul 

Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, 

aki a bajban, megfogja a kezed. 

S hogy milyen fontos is volt neked, 

csak akkor tudod, ha nincs már veled.

Mozdulatok párbeszéde

Vincze Erika: Mozdulatok párbeszéde

Te halkan nyitod az ajtót,

Én lassan moccanok.

Te gyengéden megcsókolsz,

Én csendben hozzád bújok.

Te kedvesen bókolsz,

Én csak mosolygok.

Te szorosan átölelsz,

Én szótlanul hagyom.

Te izzó vággyal ölelsz,

Én karjaidba omlok.

Te viszel magaddal egyre messzebb,

Én követlek minden rezdülésemmel.

Te a boldogság szigetén megpihensz,

Én forró testedre hajtom most fejem.

Te lágyan simogatva becézgetsz,

Én lecsukom lassan két szemem.

Te kicsit megmoccansz,menned kell,

Én bánkódom,hát eljött ez a perc!

Te szomorkásan mélyen szemembe nézel,

Én bánatosan hullajtom a könnyem.

Te halkan csukod be az ajtót,

Én csak állok egymagam, meg se moccanok.

Május... Szerelem...

Őrni: Május... Szerelem...

Május van, tavasz, Szerelem... 

Nyisd ki ablakod, engedj be! 

Az Éj s Hold csókolja szép szemed! 

Fantom titkomat így megleled... 

Május van, csillogás, Szerelem... 

Tárd ki szíved, kérlek, engedj be! 

A perzselő nap legyen végzetem, 

ha álarcomat ismét felveszem... 

Május volt, ragyogás, Szerelem... 

Vedd le ruhád - örökké meztelen! 

Álljunk úgy Egymás mellett, s végtelen 

égjen a tűz szívünkben, Szerelmesen! 

Álljunk úgy Egymás mellett, s végtelen 

éljen a fény lelkünkben, Szerelmesen!

Ünnepeljük meg az édesanyákat!

Aranyosi Ervin: Ünnepeljük meg az édesanyákat!

Májusi vasárnap, ma van anyák napja,

a gyermek szíveket a hála áthatja.

Virággal a kézben anyánk elé állunk,

hosszú szép életet, örömöt kívánunk.

Ünnepeljük hát meg az édesanyákat!

Szerető szívüket, mellyel minket vártak.

Ölelő ölüket, mely óvott és védett,

míg a kisbabájuk e világra tévedt.

Minden gondoskodást, szeretetet, féltést,

minden szívből jövő, kedves, tiszta érzést

Ápolást és vigaszt, mind mi tőle tellett.

Köszönjük a drága Édes Anyanyelvet!

Ám ne csak egyetlen nap legyen az ünnep,

hol gyermeki szívünk hálával kitüntet!

Mikor megtehetjük, zárjuk Őt karunkba,

ahogy Ő megölelt minket kiskorunkban.

Úgy fáj minden

Reményik Sándor: Úgy fáj minden

Úgy fáj már minden, minden idebenn:

A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,

Minden, mi általreszket szívemen,

Legyen az ember, muzsika, vagy táj,

Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,

S rejtekúton a szívembe talál,

S álomba ringatja a kínokat,

Elaltatja a multat, s a jövőt.

Pedig be nehéz megtalálni már

Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,

Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:

Száraz kórók és keserű füvek,

Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,

És szent a szív, mely küldi őt ezen,

S mely liliomok magvát hinti el

Ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,

Mely liliomok messze magvát hozza,

Magot, melyből a békesség kikél. 

Ráncok

Ráncok

Amikor öreg leszek,

szeretném, ha ráncaim lennének,

nagyon sok ráncom:

a nevetéstől,

a mosolygástól,

a derűtől,

a jóságtól,

a másokért vállalt gondoktól.

Szeretném, ha egész életem

az arcomon lenne,

és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná:

ez egy szép történet.

Az arcom táj legyen,

hegyekkel és völgyekkel,

ahol az emberek elveszítik,

de újra megtalálják az utat.

Barázdáiban

tréfa bujkáljon,

szögleteiben jóság és vígasztalás.

Legyenek síkok, ahol megpihenhetnek,

árkok, amelyekben elrejtőzhetnek.

És szeretném, ha mindenki azt mondaná:

ez egy szép táj.

- Ez egy ember.

Most kell...

Jószay Magdolna: Most kell... 

Most kell, hogy jót tégy, 

most törekedj arra, 

hogy angyal légy, 

most légy lankadatlan, 

most légy pótolhatatlan, 

és mosolyogj, mosolyogj... 

most adj vigaszt, reményt, 

simogasd szíved melegével 

a rád szoruló gyengét, 

most segíts, ha hívnak, 

most eredj, ha várnak, 

és mosolyogj, mosolyogj... 

most áldj, ha erre kérnek, 

most bocsáss meg mindazért, 

mit ellened elkövettek, 

most hallgasd a panaszlót, 

vigasztald a gyászolót, 

és mosolyogj, mosolyogj... 

most mondd ki: szeretlek, 

s ha mondod, érintsd őt meg... 

mert a Most az most van, 

soha vissza nem tér, 

és ki érzi, ki tudja, 

életünk gyertyája 

vajon meddig ég még...

Csak ma boldog leszek

Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy " a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát". A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.
Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent.
Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vissza vele és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.
Csak ma csiszolom az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.
Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon: Jót teszek valakivel és titokban tartom, megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, csak az edzés kedvéért.
Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.
Csak ma a mai napnak élek. Nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok olyan dolgokat megtenni, amit egy életen át képtelen lennék.
Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok megcsinálni. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.
Csak ma szakítok magamnak fél órát, és pihenni fogok.
Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy élvezzem a szépet, szeressek, és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

Az élet olyan játék ...

"Az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni.
A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda -család, egészség, barátok, becsület- üvegből van.
Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.
Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.."

James Patterson

Májusban

Szuhanics Albert: Májusban

Májusban orgona nyílik,

zsenge-zöld színű a rét,

rebben a lányok szoknyája,

huncut szél kapkodja rég.

Szemedben napsugár villan,

ajkadon mosolyt fakaszt,

óhajok sóhaja árad,

hófehér fogad alatt.

Karjaink buja vágyindák,

ölelnek szoros íven,

összefonódni szép testünk,

hagyjuk hát, drága szívem!

Májusi csók, üde mámor,

vadrózsa illata hív,

kitör egy frissítő zápor,

hevesen dobog a szív...