Emlékek húrjai regélnek
Te voltál az, akit szívből lehetett szeretni,
akit soha nem tudok feledni.
Te voltál, aki megszépítette az életem,
aki a szerelmét adta nekem.
Te voltál, akinek szava simogatott szépen,
aki kezem tartotta kezében.
Te voltál az, akinek szeme megperzselte lelkem,
aki mámorosan átölelt engem.
Érted élek, nem hunyt ki még a ragyogó szikra.
Sóhajom, lelkem marcangolja.
Nagyon hiányzik a kedves lényed, gyengéd hangod,
az érintésed, a vallomásod.
Ha Rád gondolok, emlékek húrjai zenélnek.
Elsuhant képek kristályos könnyek.
Ha várlak, az emlékeim megelevenednek.
Szívem kapujában ők követnek.
Te voltál az, akit szívből lehetett szeretni,
akit soha nem tudok feledni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése