Ha ne tudok épp nevetni ...

Adventi fények ...

Adventi fények ... 

Advent első vasárnapján 
fellobban egy gyertyaláng, 
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe, 
mikor fénye ránk talál. 

Három társa lángra várva 
az adventi koszorún, 
bennük rejlő fény-üzenet 
átsugárzik a borún. 

Hét nap múlva párban lobog, 
kis fáklyaként világít, 
s erőre kap lelkekben az 
égiektől táplált HIT. 

ÖRÖM-ünnep közelg` hozzánk, 
hirdeti a harmadik, 
lélek húrján zenét sugall, 
óda hangja hallatszik. 

Gyertya-kvartett fény tündököl, 
küszöbön a karácsony, 
legfontosabb, hogy SZERETET 
áradjon a világon. 

Advent első vasárnapja: 
Időpontja évről évre változik, mivel Szent András(november 30) napjához legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük(idén december 2-án). Színe a lila, a szertartást vezető pap lila ruhát visel, valamint az adventi koszorú első gyertyája is lila. 

Mielőtt egy kis hülyeségen ...

Kellemes hétvégét!

Nagyon nehéz ...

Nagyon nehéz ... 


Nagyon nehéz téged így titkon szeretni , 
s minden éjszakát vágyódva végig szenvedni. 
Rágódni azon ,hogy te miért nem szeretsz, 
s tudatában lenni, hogy erről te nem tehetsz! 

De tudom jól, hogy valamit irántam is érzel, 
és valamire gondolsz ha a szemembe nézel. 
Valami jár a fejedben mikor arcom simogatod, 
de ,hogy mi van a szívemben te nem tudhatod. 

Nem tudom mit kéne még tennem, hogy szeress, 
hogy az álmaidban te is engem keress. 
Minden este várj rám te is némán s féltve, 
ezért hajtom le fejem most is ilyen félve. 

Félve attól ,hogy nem tudod meg többé, 
hogy most is veled lennék, mindig és örökké.! 
Attól is félek, hogy nem tudod meg már, 
hogy ez a szerelmes szív még a sírban is rád vár. 

Remény

Az igazi szeretet ..

Az igazi szeretet semmire sem hivatkozik. Nem a tegnapokban, és nem a holnapokban gondolkozik. Az igazi szeretet a benned lévő öröm spontán felbugyborékolása... és annak megosztása... minden ok nélkül, minden érdek nélkül, egyedül a megosztás öröméért. 

A szeretet ...

A meghitt perc

Köszönöm....

Köszönöm.... 


Mindent ,mit tőled kaptam köszönöm teneked, 
mert visszakaptam vele reményem és hitemet.! 
Megszállott a boldogság kinyitotta a szívem, 
s szemeid sugarától más lett az életem.! 

Köszönöm ,hogy vagy nehéz napjaimban , 
s mindig új reményt adsz biztatásaidban. 
Látod mindennap színesebb lesz a világ.. 
minden bokor és fa nekünk ontja illatát..! 

Körülöttünk pillangók járják öröm táncukat 
röpködnek ,keringnek mutogatják szárnyukat. 
Az én lelkem is ilyen,édes táncra vágyik , 
s körülöttünk még a rigó pár is boldogságra áhít..! 

Süt a nap ,ünneplőbe öltöztek a bokrok és a fák, 
s bókolnak egymásnak a bimbózó orgonák. 
Víg madarak dalolva fészket raknak, 
s vidáman fütyülik még szebb nap lesz holnap. 

Csak az tudja kimondani ...

Fejed fölött..

Fejed fölött.. 

Fejed fölött nagyon gyorsan szaladnak az évek, 

Ha nem figyelsz a jövő is, már a múltba téved. 

Sopánkodhatsz, hogy sok mindent Te sem vettél észre, 

Bármit csinálsz, nem változik ezen semmi, mégse. 

Életedben Te is láttál, sokszor délibábot, 

Búsultál is, s talán sírtál, hol senki sem 

látott. 

Azt hitted, hogy csak veled komisz ez az élet, 

Vesztegettél el ez alatt, sok-sok boldog évet. 

Idősebben talán látod azt, hogy hol hibáztál, 

Magadat és másokat is, csak csínján 

bíráljál. 

Utólag már bölcsnek lenni, nem nagy kunszt barátom, 

De más döntéssel, hová jutnál, ezt magad sem látod. 

Azzal legyél elégedett, eddig mit elértél. 

Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd, 

A múltad már nem változik, be kell végre látnod 

A jövőd az, mit szebbé tehetsz ezen a világon.

Reménytelen szerelem

Ella: Reménytelen szerelem 

Bárcsak tudnád, mit is jelent 

nekem most a néma eső, 

Hangja nincsen, mégis hallom, 

és szavát csak én érthetem. 

Reménytelen a szeretőd, 

látod, de te nem érezted, 

talán soha nem is fogod, 

mi is vagy te a szívemnek. 

Mi is ez a nyüzsgés bennem, 

boldogtalan, hogyha boldog. 

Fáj, mert te meg nem értheted, 

hogy mekkora nagy csoda vagy. 

Szívem, lelkem mást sem kíván, 

csak hogy szeress. S megértenéd: 

Mi az, amit én érzek most, 

és évek óta irántad. 

Láthatlak-e még valaha? 

A te arcodat keresem 

már minden embertömegben. 

S nem látlak. Messze vagy tőlem, 

és nem is értem, mért várlak, 

hisz te nem is ismersz engem. 

De én tudom - s én értem csak, 

mit rejt a te két szép szemed. 

Egyszer csak rám mosolyogtál, 

és már el is felejtettél, 

S nem tudod, de nem is sejted, 

mi csoda volt ez szívemnek. 

Ó, bár tudnád, minek hívják, 

mi elöntötte lelkemet. 

Bár lenne csak egyetlen szó, 

mi ezret jelent, végtelent. 

Esik kint a néma eső, 

álmodva hallgatom szavát. 

Rád gondolok. És sóhajtok: 

tudom, hogy te nem gondolsz rám. 

Azt kívánom, bárcsak tudnád, 

mi vagy te nekem. Úgy látlak, 

ahogy nem lát senki, csak én, 

s ahogy nem láttam még senkit. 

Évek jöttek, múltak, mentek: 

téged álmodlak még mindig. 

Azt kívánom, bárcsak tudnád, 

mi vagy nekem, és mi voltál. 

Oly mélységes ez az érzés, 

nem vágyom én senki másra. 

És ha te engem szeretnél, 

én is szeretném magamat.

Ölembe rejtem

Szűcs Ilona Helena: Ölembe rejtem 

Emlékszel a hajdani kócos nyárra, 

mikor selymes fűben fürge szöcskeként 

ugrándoztunk, s te, a csábító legény, 

csaltál zöld mélyére, forrtál a számra. 

Pirult a nyár, fülünk a szerelemtől, 

pacsirta trillázta szívünk dallamát. 

Oly régen volt, mintha most is hallanám. 

Elmúlt az ifjúság, még szeretetről 

zengenek nyári dalnokok, szemünknek 

régi fénye ma is egymásnak ragyog. 

Egy vadóc emléket pajkos hév tüzével 

játszani hívunk újra, régi énünk 

csábítani próbál, kacsint rám szemed. 

Szíved ölembe rejtem, múltunk zenél.

Elfeledtelek

Vilhelem Margareta: Elfeledtelek 


Tudod, nem fáj már annyira hiányod, 
emléked koppan az üres semmibe, 
vörös rózsák gyúlnak homlokomon 
és a viharzó szomorúság oly nesztelen. 
Valahol itt közel dicsőít a hajnal 
és néha felsírnak a kemény kövek, 
szívembe belemart az egykedvűség, 
csöndes testemből rózsás vér csepeg, 
minden összefut szerteszét, 
rám telepedett egy sajgó szédület. 
Már nem fáj iszonyom, a holnaptól 
lepkék szárnyán sebesen suhog 
a szemérmetlen érzelem, 
nem vagyok boldogabb a semminél, 
önmagamra ébredek néha sötéten 
és éhesen keresem tekinteted. 
És döngetem mellem eszeveszetten, 
kerek szemeimmel vakon ébredezek, 
emberséget nyertem az érdektelenségből, 
bátran kiállom a megcsalt küzdelmet. 
Hulló rózsák közt botorkálok csendben, 
csokorba szedem a bánatom, 
nem fáj a szélnek vad csattogása, 
mi szétpárázza lelki tudatom. 
Oly könnyelmű voltál, talán tehetetlen, 
és arany ködön nézted a végzetet, 
csillagok kibuggyant fényében, 
talán szebbnek láttad tévelygő szerelmed. 
Én elfeledtem, milyen is volt hangod, 
hogyan öleltél, hogyan szerettél , 
azt is elfeledtem, hogy imádva voltam, 
halk szenvedéssel nézek magam elé. 

Az igazi szépségnek ...

Az igazi szépségnek semmi köze az archoz, 
csak ahhoz a ragyogáshoz, amely belülről érkezik. 
Semmi köze a szem alakjához, sokkal inkább a 
fényhez, amely rajta keresztül sugárzik kifelé. 
Semmi köze a testhez, inkább a belső jelenléthez, 
amely a testen keresztül vibrál. Az igazi szépség 
lényed középpontjából emelkedik fel és terjed szét. 

Banánhéj

Soha ne dobd ki a banán héját, még a gyümölcsnél is értékesebb tápanyagokat tartalmaz. 


1.FOGFEHÉRÍTÉS 

Tökéletesen leszedi a fogkövet, ha belső részével rendszeresen dörzsöljük a fogakat. 


2.SZEMÖLCSÖK ELTÁVOLÍTÁSA 

Sebtapasszal rögzítsük fehér felével a banánhéjat a szemölcsre, majd cseréljük. hamarosan eltünteto a szemölcsöt. 


3. RÁNCTALANÍTÁS 

A banánhéj táplálja a bőrt és eltünteti a ráncokat. Nem kell mást tenni, mint a bőrbe dörzsölni és hatni hagyn 30 percig, majd le kell mosni. 


4.PIKKELYSÖMÖR KEZELÉSE 

Ez a betegség teljesen gyógyítható banánhéj segítségével. 10 percen át a bedörzsölt banánhéjat hagyjuk hatni, majd mossuk meg langyos vízzel a bőrt. 


5.FÁJDALOM ENYHÍTÉSE 

Bármennyire is hihetetlen, a banánhéj az egyik legjobb fájdalomcsillapító. Dörzsöljük a fájdalmas testrészbe és ameddig szükséges, hagyjuk rajta. Ha kényelmesebb, alkalmazhatjuk a tapaszos módszert. 


6. ENYHÍTI A VISZKETÉST ÉS A BŐR IRRITÁCIÓT 

Abban az esetben, ha ilyen problémánk van, egy kis darab banánhéjat helyezzünk a bőrre és rögzítsük le. Egy éjszaka alatt képes enyhülést és gyógyulást eredményezni. 


7. TISZTÍTÓSZER 
Cipő, bútor, ezüst vagy drágakő tisztításához a banánhéjra van szükségünk. Nem kell mást tenni, mint a kívánt felületbe dörzsölni és hagyni állni néhány percig, majd bő vízzel le kell mosni. 

Én álmodom ...

Én álmodom a rétet, és mellé a zöld mezőt, 
Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé a felhőt. 
Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát 
Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát. 
Én szaladnék a széllel, viharként vadul, 
Te ülnél a fűben és néznél szótlanul. 

Majd ha már én álmodom a felhőt és mögé a napot, 
Te a tengerpartot mellé magadtól rajzold, 
Ha képzelek csendesen fáradt őszi fákat, 
Te lombokkal borítod az összes száraz ágat, 
Én nézlek szótlanul, ülök és hallgatok, 
Elmondhatod akkor, most már boldog vagyok. 

Péntek 13

A babonások ma retteghetnek: 13-a péntekre esik. Nem tudni, mitől alakult ki a hiedelem, ám az biztos, hogy már a középkor óta tart. 
A városi legenda szerint a babona eredete, hogy a francia király 1307. október (péntek) 13-ára adta ki a tömeges letartóztatási parancsot a templomos lovagok ellen. A dátum stimmel, IV. Fülöp valóban ekkor csapott le a rend tagjaira, akiknek jelentős része máglyán, vagy a kínzókamrában végezte, hogy aztán a király rátehesse kezét az “első bankárokként” is számon tartott társaság hatalmas vagyonára, illetve megszabadulhasson a velük szemben felhalmozott tekintélyes adósságaitól. 
Ugyanakkor semmilyen bizonyíték nincsen rá, hogy péntek 13. ennek a sötét napnak köszönheti a rossz hírét. A helyzet az, hogy bizonyos kultúrákban mind a péntek, mind a 13-as szám szerencsétlenséggel fenyegető babonás félelmekkel volt körülvéve emberemlékezet óta, melyek pontos gyökeréről csak találgatások vannak. A templomosokra mért csapás mellett a hiedelmek lehetséges forrásaiként szerepelnek Jézus keresztre feszítése (nagypéntek), és a középkori naptárakat vezető szerzetesek életét bonyolító 13 teliholdat számláló évek is. A hajós népeknél elterjedt babona volt, hogy pénteken nem szabad útra kelni, mert ez szerencsétlenséget hoz a legénységre. 
Az angolszász, a német és a dél-európai kultúrákban a legerősebb a félelem, nemcsak a 13-i péntektől, hanem a 13-as számtól is. New Yorkban és más amerikai nagyvárosokban alig találni felhőkarcolót, amelynek lenne 13.-nak hívott emelete, a 12. után ugyanis rögtön a 14.-re lehet menni. 
A babonások számára nem volt meglepő, amikor az Apolló 13-nak 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es indítóállványról meghiúsult - 39 ugyanis 3-szor 13. 
A különösen babonások a szerencsétlenség elűzésének széles palettájáról válogatnak ezen a napon, például sót dobnak a hátuk mögé a bal vállukon át. Nem szabad létrára mászni, minden baljós gondolatot le kell kopogni egy fán, a sütött kenyér pedig keletlen marad - a babonások szerint legalábbis. 
A pszichológusokat és a történészeket is megosztja, hogy mi lehet a magyarázata a péntek 13-a által keltett babonás szokások fennmaradásának, de legtöbben azt vallják: az ember életében olyan sok a rejtélyes veszély vagy a stressz, hogy néha hinni akar abban, hogy az olykor felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan jelenségek mögött mégiscsak van valami ok. 
Számmisztikusok szerint a 13-as azért balszerencsés, mert a 12-es után következik, márpedig ez utóbbi teljes szám: ennyi hónapja van az évnek, tagja a csillagjegyeknek, isten az Olimposzon, feladata Herkulesnek, törzse Izraelnek, apostola Jézusnak, napja a karácsonynak és 12 egy tucat is. 
Az e naptól való rettegés a tudomány egyik legnépszerűbb hiedelme, és még neve is van: paraszkavedekatriafóbia vagy friggatriszkaidekafóbia. 

Vedd észre

Jó éjt vers

Kiss Tamás: Jó éjt vers 


Ha most elalszol, repülj egy világba 
az álom szárnyát szélesre kitárva 
suhanj a széllel az éjszakai égen, 
s a csillagokat kerülgesd ki szépen. 

Suhanj úgy mint még soha, repülj 
boldogan, s mindennek örülj, 
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban, 
de pihenj egy kicsit a hold karjában. 

Az ezüstös fénybe öltözött fák 
boldogan intenek, s ki éjszaka lát 
mindenki örömmel köszönt téged, 
s csodálják reptedet, s már érzed 

a boldog röpködés minden örömét, 
mert ez az álom egy csoda lét, 
s most én is repülni megyek, 
az éj minden szépsége legyen veled! 

Múlt tükrében láttalak

Múlt tükrében láttalak 


Múlt tükrébe belenéztem, s láttam arcképedet! 
Amikor rám néztél, hosszasan, csak néztelek! 
Szeretném elmondani az álomképeket! 
Emlékszem, amikor megpillantottuk egymást, 
Amikor eljött a boldogságunk órája, 
Napsugárnak tündöklött koronája, a Holdfénynél, 
Amikor egymás lángoló lélegzetét hallgattuk. 
Egyszerre csengett a szívünk, a lelkünk. 
Milyen boldogan öleltél karodba! 
Éreztük már, hogy ritkán nyílik nekünk orgona, 
Elérkezik egyszer, hogy nem lesz vágy parazsa.

Nő vagyok

Nő vagyok 


Nő vagyok, 
Ki félve ébredezz, 
Kinek lelkében él 
A lágyan szomoró nesz, 
S a pillanat, 
A nemes pirkadat, 
Mit két kezével ringat a Nap. 

Nő vagyok, 
Néha lélekben szomjazó, 
Némán kérő, 
S olykor hallgató 
Vagy eloltott 
Magányos gyertyaláng, 
Kit tüzétől égve a szelidség szánt. 

Nő vagyok, 
Egy szerelmes vallomás, 
Ki melletted, 
Merengett szívednek 
Soha sem más, 
Megtalált vágyadnak 
Őszinte társ. 

Nő vagyok, 
Féltésben megadó, 
Tiltó nemes hangodban 
Egy elhagyott Kósza szó 
Ölelt karod közt, 
Szerelmed nélkül, 
Csak egy haldokló. 

Emlékek húrjai regélnek

Emlékek húrjai regélnek 


Te voltál az, akit szívből lehetett szeretni, 
akit soha nem tudok feledni. 
Te voltál, aki megszépítette az életem, 
aki a szerelmét adta nekem. 
Te voltál, akinek szava simogatott szépen, 
aki kezem tartotta kezében. 
Te voltál az, akinek szeme megperzselte lelkem, 
aki mámorosan átölelt engem. 
Érted élek, nem hunyt ki még a ragyogó szikra. 
Sóhajom, lelkem marcangolja. 
Nagyon hiányzik a kedves lényed, gyengéd hangod, 
az érintésed, a vallomásod. 
Ha Rád gondolok, emlékek húrjai zenélnek. 
Elsuhant képek kristályos könnyek. 
Ha várlak, az emlékeim megelevenednek. 
Szívem kapujában ők követnek. 
Te voltál az, akit szívből lehetett szeretni, 
akit soha nem tudok feledni.

Szeretlek, mint .. .

Szeretlek, mint .. . 


Szeretlek, mint ... 
S itt megállt kezemben a toll. 
Nem találtam megfelelő hasonlatot, 
Mert ahogy szeretlek, semmihez nem hasonlítható. 

Szeretlek, mint ... 
Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén. 
Már itt van, itt lebeg nyelvem hegyén, 
De elakad a toll, nem írja, mit szívemben érzek én. 

Szeretlek, mint ... 
S most felszakad lelkemből az összes kép. 
Szerelmünk tollamból életre kél. 
Papírra borzongó selymes folyamot igéz.

Az álmok világa furcsa

Őri István: Az álmok világa furcsa 


Az álmok tengere furcsa szerzet 
ott lélek léleknek üzenhet, 
s szív vallhat szívnek szerelmet. 
Ott minden - mi itt nem - lelhető 
ott vagyunk Isten is - világot teremtő. 

Az álmok világa furcsa szerzet 
az álmokban virág vall virágnak szerelmet 
az álmokban, ki van, mind angyalok 
fejükön fénylő tündér-glória ragyog. 

Az álmokban ritkán van szenvedés 
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés. 
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám 
az álmokban mindig süt a nap, 
mint szép őszi délután, 
amikor Ő jött feléd, 
megfogtad szép kezét, 
s azt hitted, mindez örök... 

Rózsaszerelem

Rózsaszerelem 


Valamikor réges-régen, 
egy kis mag elvetődött 
két ember szíve közepében. 
Gyökeret eresztett, szépen 
lassan, leveleket neveltek, 
s egy szép napon bimbót 
hozott, gyönyörűt - 
Rózsaszerelmet. 

A szirmok kibomlottak, 
egyenként puha, bársonyos 
boldog napokat hoztak, 
harmatos gyöngyök 
pihentek rajta, vagy csak 
könnycseppek lettek volna? 
A kisvirág bíborszínben lángolt, 
lelkében tündér táncolt, 
nektárja oly édes, mint 
amikor a száj csóktól mézes. 

Ellenállt szélnek és viharnak, 
- hiába tépte, hiába zúzta - 
nem tudott ártani sem levélnek, 
sem bársonyos sziromnak. 
Feslő rózsabimbó a nyári éjben, 
hitte a csodát, bízott az erejében, 
a kis tündér csillagporral szórta, 
szerette a párját, becézte, óvta. 

Szerelme tiszta volt, 
mély mint a tenger, ilyet 
nem érezhetsz az életedben, 
talán csak egyszer. 
Jöttek mégis, hideg napok, 
szomorú, keserű gondolatok, 
édes szókat nem mondott senki, 
s a virág elkezdett haldokolni. 

Lassan hullatta szirmait, 
egyenként dobta el, s ölte meg álmait. 
Egyetlen szirma él már csak e rózsának, 
ha lehull az az egy, az az utolsó szirom, 
őrzője nincs, hiába várom, keresem, 
akkor abban a pillanatban 
a virággal, halottá lesz - a Szerelem. 

Néznek a csillagok

Néznek a csillagok 

Néznek a csillagok, 

mintha szeretnének, 

hej, a te csillag szemeid 

rám így mikor néznek? 

Ajtóm előtt millió 

madár is dalol tán, 

hej, a te szép ajkad mikor 

szól, dalol így hozzám? 

Kis galamb szemelget 

magot a kezemből, 

kismadaram, vállaimra 

így mikor röppensz föl? 

Arcod simogatnám, 

szádat megitatnám, 

csókjaimmal táplálnálak, 

szívünk összefonnám. 

Hogy a te szemeid 

rám nézzenek forrón, 

hogy a te édes, szép ajkad 

hozzám lágyan szóljon. 

Hogy szíved, szívecskéd 

leljen békességet, 

s azt susogja, hogy mellettem 

talált meleg fészket...

Halottak napjára

Kiss Tamás: Halottak napjára 


Szomorún égő szép, mécseseink lángja 
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára. 
Életük újra lepereg: gyertyafényben, 
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek. 
Az örök bánat táplálja e lángokat 
És hiány sző néha hiú ábrándokat. 
Soha nem jő haza már, hiába várjuk, 
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk 
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen. 
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken. 
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha, 
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka. 
Lassan körbeszőnek az emlékek minket, 
Jóleső ölelés, egy édes tekintet 
A múltból, hová már nem térhetünk vissza. 
Keserű könnyeink fekete föld issza. 
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot, 
Mely emberivé teszi még e világot. 
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél. 
Szeretteink helyett már csak a csend beszél. 
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak. 
A többi élők számára, ők csak: holtak. 
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek, 
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek. 

Mindenszentek

Mindenszentek (latinul: festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé. 

November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2. pedig halottak napja a keresztény világban. A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja. A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később "minden tökéletes igazra" emlékező ünnep a 8. században tevődött át november 1-jére, egy kelta ünnep időpontjára. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. 

Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a "temetők nagy keresztjénél" ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket. Mindenszentek Magyarországon 2000 óta, ötven év után ismét munkaszüneti nap. 

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. 

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny apátság alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. 

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A szokáshoz kapcsolódó némely népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, a bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. 

A gyertya szépen lángol, 
Nem fújja már a bántó szél. 
A viasztest elolvadt, 
Valahol új életre kél. 
A Föld már elengedte, 
Az égen egy csillag ragyog. 
Szelíden kérik Őt, 
S Ő játszik egy égi dallamot. 
Eggyé forrt kéz a húrral, 
És már egy új ütembe kezd. 
Lassúbb és csöndesen szól, 
Úgy üzeni: megérkezett. 
Lelkünkből szól ez a dal. 
Örökre velünk maradsz, 
Őrizzük mosolyodat. 
Vihar, kiált kegyetlen, 
Elválaszt zord idők keze. 
Az ész hazug; ne engedd, 
Ne, hogy a reményt elvegye! 
A Föld már elengedte, 
Az égen egy csillag ragyog. 
Szelíden kérik Őt 
S Ő játszik egy égi dallamot. 
Minden üvöltve lázad, 
Hol van az elrabolt hitünk? 
A lelked halhatatlan, 
De a fájdalom elönt. 
Lelkünkből szól ez a dal. 
Örökre velünk maradsz, 
Őrizzük mosolyodat.