Csak a tied

Husvéth Adél: Csak a tied 


Ma úgy néztél rám, mint sápadt hold sötét éjjelen. 
Ma úgy érintett karod, hogy fáztam, reszketett szívem. 
Kis szádat nyisd szóra, hogy bánatod értsem én. 
Kis tested ne remegjen, mint fán a deret ért, megsárgult levél. 

Kés szívemnek minden perc, oly lassú ólom teher. 
Szólj már, törd át a csendet, a meghaló idő felel. 
Hol a tűz? A pergő dallam? Melytől égve éltünk. 
Hol a boldog perc, mitől annyi mindent reméltünk? 

Ma féltőn nézlek, keresem az utat, vissza hozzád. 
Ma végre látlak téged, érzem a csend döntő súlyát. 
Úgy ölellek, és te úgy ölelj, mint est a csillagot. 
Te az enyém, én pedig, csak a tied vagyok!