Hagyd hogy szerethesselek

Gabricsevics István: Hagyd hogy szerethesselek 



Ha azt mondom Neked félek, elhiszed ? 
Félek attól, hogy elveszíthetlek, miközben nagyon féltelek.. 
Annyit szenvedtél már, s nem tudom képes leszek e 
begyógyítani sebzett lelkedet... 

Hagyod e nekem, hogy szerethesselek..., 
vagy csak a távolból némán engeded meg nekem, 
hogy Melletted legyek.. 
Megteszem hidd el és türelmes leszek, 
csak TÉGED, soha el ne veszítselek !!! 

Szeretnék most, s mindörökre a szívedben lakni !!! 
Átélni Veled az élet viharait, sok kemény telet, 
enyhíteni fagyott fájdalmadon, s felolvasztani a jeget, 
amennyire lehet, 
amennyire erőm engedi és e kegyetlen Élet..! 

Megbékélek azzal is, hogy lelked nyitott sebeiben 
kormányozd akaratod, merre menjek, 
hol nem sértem fel sebesült lelked útjait, 
s talán így a szívünk között felépített hidat, 
soha nem égetem fel.. 

Nem kívánok mást ebben a percben, 
csak hogy gondolatom lelkedben megérintsen ! 
S gondolatom halovány fénye elérjen Hozzád, 
s ezzel az én lelkemet is egy kicsit felmelegítse ! 
Gondolj rám a gondolat erejével, s én érezni fogom azt..! 

Hagyd hogy szerethesselek !!!