Lunaliana la Estrella Di Lamia: Égi könnyek
Mondd kire s mire vársz?
Hisz odakint szakad az eső.
Most rád borul a gyász,
mint egy nagy fekete felhő.
A sok fájó szó-tőr döfés,
mint a cikázó villám,
S gúnyos kacaja a mennydörgés,
melytől még a hideg is kiráz.
Csak peregnek szemedből a könnyek,
arcodon az esőnek sós ízt adnak,
s a hajadra hulló égi cseppek,
még az angyalok is téged siratnak.
De te csak állsz kint a szakadó esőben,
tudomást sem véve a nedves hidegről,
s hagyod, hogy az eső a könnyeket mossa le,
a könnyeid pedig a bánatot a szívedről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése