Kissné Vona Erzsébet: Az Élet szép
Az Élet szép, bár néha nem értem,
Voltak percek, miket túl kellett élnem.
Nem tehettem róla, de lehet, hogy igen,
Sok rosszról nem, ezt szívből hiszem.
Volt minden, gonosz is meg varázslatos,
Néha gyötrelmes, kellemes és csodálatos.
Kaptam kínt, vágyat, reménységet, álmot,
Felfedeztem benne az összes valóságot.
Sokszor volt fájó, szomorú és nehéz,
De a rossz mindig a múlt ködébe vész.
Egyszer majd szép lesz minden pillanat,
Az idő megszépíti az átélt, nehéz napokat.
Így kell lennie, mert elég volt a rosszból,
A magánnyal teli, szomorú napokból.
Valóra kell váltani egy gyönyörű álmot,
Tudni, hogy valaki szeretettel vár most.
Nem tudom, mi jön még, de szeretek élni,
Boldogságot, szerelmet szeretnék átélni.
Mindkettőnkre még annyi minden várhat,
Át kell még élnünk, a ránk váró csodákat.
Mert várna ránk még a boldogság, csoda,
Hogy elragadjon érzékeink mámora.
Ketten menjünk majd az úton kéz a kézben,
S aztán megpihenjünk együtt az öröklétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése