Csendpercek

Horváth M. Zsuzsanna: Csendpercek

.

Virág szirmait nem kötheted ághoz,

sorsuk a repülés, széllel most szálljon.

Gallyak közt ezüstös ökörnyál libben,

harmatcseppekkel hintázik frissen.

Korhadt ágak egymást némán karolják,

múlt emlékképeit csendesen dalolják.

Mohás avar alatt életre kel milliónyi élet,

éltető gyökér közt örök körforgás léte.

Bíborszínű hajnal palástja bársony,

álmot sző köré a csendfonál vágyón.

Lomb közé rejtve van, éveknek súlya,

kitaposott ösvény őseink útja.

A lélek nagyon fontos

"A lélek nagyon fontos. Úgy érzem... a lélek befolyásolja az ember testét. Ha azt mondja magának: megöregszem és kövér leszek, akkor valóban az lesz. De ha azt mondja: a lehető legjobban fogok kinézni, és megteszek minden tőlem telhetőt ennek érdekében - ez valahogy ráveszi az embert, hogy pontosan ezt tegye. Sose mondja magának: rémesen nézek ki. Mondja azt: nagyszerű vagyok - még akkor is, ha rémesen néz ki."

Julia Migenes

Van egy általános igazság

Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.

Castle c. film

Nyári zápor

Pagi: Nyári zápor

Szürke lett a báránybunda,

megázik a száraz puszta.

Ég dunyhája kiszakad,

aki tud, az elszalad.

Esőcseppre nő a gomba,

madár reppen, nincsen gondja.

Eresz alá bebújik,

amíg zuhog, nem ázik.

Süt a nap, és itt a zápor,

kinn maradhat, aki bátor.

Szőke hajú királylány,

fenn ragyog a szivárvány.

Vihar után kék az ég is,

vidám leszek újra én is!

Zápor után nevetek,

kis csigákat keresek.

Pocsolyában ugrálok,

bokrok alatt bujkálok.

Vizes leszek, nem bánom,

leveszem a kabátom.

A kövér ember hamar megtanulja

A kövér ember hamar megtanulja, hogy ha nyáron a hőérzetét komfortosnak tapasztalja, akkor vagy véget ért a nyár, vagy ez egy csapda, és nagyon kell vigyázni. Az ilyen nagy nyári szelek a verőfényes utcán a csapdák legalattomosabbjai közé tartoznak, ugyanis az ember, aki magát könnyűnek érezve szedi a lábát, az ellenszélben nem tapasztal kipárolgást. A ruházat és az arcbőr száraz marad. Csak amikor belép valahová, és magabiztos mosollyal üdvözli azt, akihez érkezett, akkor önti el a verejték, mintha a súlyfeleslege, a valódi teste cammogva utolérné, és rátelepedne. Átázik minden a nadrág lába közéig, és az embert valamelyest őszintén meg szokták kérdezni, hogy jól van-e, mert pontosan úgy fest, mint aki éppen egy infarktust próbál leplezni. Ezt a kövér az első plusz tíz kilóval eltöltött májusban megtanulja, húsz kilónál már ösztönből váltópólóban teszi meg az utat, vagy ötszáz méteres távokra is taxit hív, légkondival.

Spáh Dávid

Önmagában a szeretet nem elég

 

A célokért az álmokért néha harcolni kell!

A célokért az álmokért néha harcolni kell! Az élet gördít elénk sok akadályt. Van úgy hogy összetörik a szív a bánat súlya alatt. A széttört szilánkok a fényben megcsillannak, ne add fel! Bátran lépj a céljaid felé, a szertefoszló buborék mögött rejtőzik a gyöngysorrá fűzött életremény. Boldogság, öröm , fájdalom, szeretet sok-sok csoda. Látod, ez a való élet színes hömpölygő tava. Örökkévaló az átélt pillanat, minden perce egy életmorzsa. Zavaros vizeken úszik tova, ne engedd, hogy az elért boldogságod, sziklaszírt összezúzza!

Horváth M. Zsuzsanna

Nyári nap sugára

Berbor István: Nyári nap sugára (Laurensnek)

Nyári nap, délidő, sehol egy rongy felhő.

Átható forróság ráül mellkasodra,

remegő levegő beül városodba.

Izzik a horizont, késik a hűs szellő.

Napsugár "dolgozik", tikkasztó, perzselő,

a hőség elbágyaszt, a kerted kiszárad.

Porfelhő, forróság lepi el a tájat,

sóvárog a vízért állat, erdő, mező.

Ugrana békahad, pocsolyát keresne,

gólya is téblábol, Afrikában jobb volt,

átrepült hiába, ott is hűvösebb volt.

Rémes a helyzete, nincsen eledele.

A klíma változik, nem, nem jön az eső.

Kánikulában

Gani Zsuzsanna: Kánikulában

A Nap ma pontban a fejem fölött tüzel,

hogy egyformán süssön, arra nagyon ügyel.

Mindenkit simít, fűre- fára mosolyog,

két szarvasbogár párbaján is somolyog,

perzseli a földet, felhő se gomolyog.

Homlokom gyöngyözik, nem is, inkább csorog,

verejték a nyakamban már szinte zokog.

Tikkasztó a hőség idekinn a Napon,

hallod? Egy kis rigó énekli a dalom,

oly szép a világ, s tudom, szép lesz a napom.

Fagylalt

Forgács Melinda: Fagylalt

Édes ízű álom,

Ha meglátom, felfalom.

Elolvad a számban,

A diétám bánja.

Három gombóccal kezdem,

Hisz ez a kedvencem.

Csoki, eper, vanília,

Legjobb ízek évek óta.

A hőségben ezt eszem,

Nagyon, nagyon szeretem.

Neki írok verseket,

Gyerek vagyok, még gyerek.

Légy büszke őszülő hajadra ...

 

Kopogtatás nélkül

 

Erdős Olga: Kopogtatás nélkül

Tudom, a tűzzel játszom,

hisz kopogtatás nélkül jöttem.

De már késő, bent vagyok –

az életedben.

Féltve őrzött múltad

kongva

üvöltik utánam

az elhagyott termek.

Lépteim visszhangja áruló jel,

a kulcs maga.

De még nem tudom,

mit rejt a hetedik szoba.

Ujjam végigfut a porlepte asztalon:

sorokat írok, talán egy verset.

A jelenben hagyott üzenet.

Még egy fahasáb a parázsra,

aztán megyek, és újra álmodom,

ami volt, és ami lesz – veled.

Mert nélküled nincs varázsa

se a mának, se semminek.

Az Élet szép

Kissné Vona Erzsébet: Az Élet szép

Az Élet szép, bár néha nem értem,

Voltak percek, miket túl kellett élnem.

Nem tehettem róla, de lehet, hogy igen,

Sok rosszról nem, ezt szívből hiszem.

Volt minden, gonosz is meg varázslatos,

Néha gyötrelmes, kellemes és csodálatos.

Kaptam kínt, vágyat, reménységet, álmot,

Felfedeztem benne az összes valóságot.

Sokszor volt fájó, szomorú és nehéz,

De a rossz mindig a múlt ködébe vész.

Egyszer majd szép lesz minden pillanat,

Az idő megszépíti az átélt, nehéz napokat.

Így kell lennie, mert elég volt a rosszból,

A magánnyal teli, szomorú napokból.

Valóra kell váltani egy gyönyörű álmot,

Tudni, hogy valaki szeretettel vár most.

Nem tudom, mi jön még, de szeretek élni,

Boldogságot, szerelmet szeretnék átélni.

Mindkettőnkre még annyi minden várhat,

Át kell még élnünk, a ránk váró csodákat.

Mert várna ránk még a boldogság, csoda,

Hogy elragadjon érzékeink mámora.

Ketten menjünk majd az úton kéz a kézben,

S aztán megpihenjünk együtt az öröklétben.

Olyan kevés biztos pont van a világban

Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...)

Egy hatalmas, áradó folyó a világ...viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül...és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont,

melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz. Nem is értem, miként lehetséges ez...Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat,

te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral.

Gaál Viktor

Amikor elkezdtem szeretni önmagam ...

 1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.

Charlie Chaplin

 

Higgy a szívedben és saját jóságodban

 

Nem szabad, hogy a múlt a kelleténél jobban nyomasszon bennünket

"Nem szabad, hogy a múlt a kelleténél jobban nyomasszon bennünket. Az a csodálatos, hogy a múlt átírható, megváltható, és hogy a lelkünk újjászülethet. Sokan nem tudnak élni ezzel a csodával. Pedig ha az a sok nyomasztó élmény, kín, szenvedés, halál, megalázás, félelem, amit átéltünk, az a rengeteg baj, amit magunknak okoztunk, vagy mások, akár a szüleink is, nem lenne elfeledhető, és nem nyílna alkalom egy új életre, az emberi élet már régen megszűnt volna a Földön. A sejtjeid is újjászületnek, s a lelked is, szüntelenül: valaminek mindig vége van, s az új azonnal elkezdődik."

Müller Péter

Emlék ma már ...

Horváth M. Zsuzsanna: Emlék ma már ...

Barátok hamis

mosollyal a

szemembe néztek.

Múltat idéző emlékek,

a felszínre törtek.

Mindaz, ami szép volt, elmúlt,

mára a hazug szó halványult.

Barátságnak indult, de

nézd mi lett belőle?

Az emlékvarázst a harag,

a gyűlölet átszőtte.

Másképp is lehetne,

ha marad a becsület...

- Az én szívemmel játszani,

becsapni nem lehet!

Lelkemet sárba taposni,

megalázni nem engedem! -

A barátság más, ma

már csak emlék nekem.

A rózsához

 

Amikor nincs szereteted

 

Olyan kevés biztos pont van a világban

Olyan kevés biztos pont van a világban, olyan őrült ez az egész. (...)

Egy hatalmas, áradó folyó a világ...viszi, sodorja a legtöbb embert magával, álmok, vágyak nélkül...és te olyan vagy nekem, mintha egy szikla lennél, egy biztos pont,

melybe kapaszkodom, megtartasz, biztonságot adsz.

Nem is értem, miként lehetséges ez...Boldog lehet, aki ismer téged, mert beléd kapaszkodhat, te erőt adsz nekik, melletted szembe tudnak nézni az árral.

Gaál Viktor

Mondd, mi a szeretet?

 

Szeretem a rózsa illatát

 

Égi könnyek

Lunaliana la Estrella Di Lamia: Égi könnyek

Mondd kire s mire vársz?

Hisz odakint szakad az eső.

Most rád borul a gyász,

mint egy nagy fekete felhő.

A sok fájó szó-tőr döfés,

mint a cikázó villám,

S gúnyos kacaja a mennydörgés,

melytől még a hideg is kiráz.

Csak peregnek szemedből a könnyek,

arcodon az esőnek sós ízt adnak,

s a hajadra hulló égi cseppek,

még az angyalok is téged siratnak.

De te csak állsz kint a szakadó esőben,

tudomást sem véve a nedves hidegről,

s hagyod, hogy az eső a könnyeket mossa le,

a könnyeid pedig a bánatot a szívedről.

Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket

Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett.

John Gray

Könnyű mint az egyszer egy

 

Szerelmes Június

Szabó Lőrinc: Szerelmes Június

Kék villogás a levegő, bolond

hangokkal tarka a délelőtt;

zengő árvíz a nap aranya

s mint sellők rebbennek ide-oda

az édes utcákon a nők.

Mennyi nő! Borzong tőlük a város.

Ma mindnek akad valakije:

gondolatban mindegyik után

kinyúl, bátran vagy tétován,

a vágy vagy a hála keze.

S az egész csak egy gondolat,

vagy annyi se - Aki él, örűl;

ma tavasz és nyár ölelkezik

s önmagával szeretkezik

az élet szemérmetlenűl.

Az élet - mit tudom én, mi az élet?!

Zűrzavar, bölcs és esztelen:

mindenki rokon mindenkivel,

életet és halált kever

a rettenetes szerelem.

Az élet - hús és ideg a kő is!

Tündöklő mámor a junius:

átlátszóan villognak a nők

s testük csillagközi erők

szent delejével koszorús:

jönnek-mennek az édes utcán,

s akinek van rá szeme,

szédülve látja, hogy mind után

kinyúl, bátran vagy tétován,

a mindenség keze.

Ablakom alatt

 

Jónás Tamás: Ablakom alatt

A képzelet túlontúl gyors vonat.

Ha elmész, rögtön visszahoz nekem.

Érzem lehelletedet, hangodat,

mindened itt van velem, csak te nem.

A képzelet túlságosan szabad.

Börtön kell énnekem, ha nem vagy itt.

Szakadjon, ami könnyen elszakad.

Nem állom a képzelet férceit.

A képzelet nagy csillagrendszerét,

cserélni, hogyha bármire szabad:

még az se kell, hogy lássalak, elég,

ha elsétálnál ablakom alatt.

Igenis, kell olyan órákat teremtenünk ...

 

"Igenis, kell olyan órákat teremtenünk, amikor nem a lábunk elé, hanem a csillagokra nézünk! Amikor megfeledkezünk bajainkról, gondjainkról, lelki és 

sorsproblémáinkról, s fölfelé nézünk, hogy megpillanthassuk a valódi útirányt 

és távlatot. És amikor ezt már világosan látjuk, vissza kell térni újra az ,,erdőbe", hétköznapi ügyeinkhez, melyeket csakis ennek a távlatos igazságnak a fényében tudunk megoldani."

Müller Péter

A Fáradt szív panaszai

 

Bodnár Éva: A Fáradt szív panaszai

Halkan, most halkan beszélj!

Csak az őrület szül vad hangokat. . .

Finoman érlelt, lágy szavakkal

öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!

Talán szemed beszédesebb,

és mindent jobban megértek,

ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.

Simogasd hát a lelkemet!

Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,

ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,

szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát. . .

Valamit, amitől újra vonzó lesz

ez a forrongó, vad világ.