Szelíd szemeivel nézett rám, rég nem láttam ily csodát..
Ködös reggelen lépkedett, a domboldalon, oly kecsesen.
Szemerkélő ködpára, növényeknek gyöngy fátyla.
Függönyt von a fák köré, csipkét sző a bokrok közé.
Legelészik békésen, fűcsomó közt lépdelve.
Óvatos ám őkelme, menedéket keresve.
Távolodik, visszanéz, köd takarta fák közé.
Védelmet ott talál, őz testvérek várnak rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése