Csendélet

Szőke Richárd: Csendélet

Ha bánat gyötri lelked,

S nem hallod a szépet,

Majd fordulj oda hozzám,

S rajzolok neked képet.

Hol is kezdjem - gondolkozom.

Festek rá egy rétet,

A rétre virágokat,

A virágra sok kis méhet.

A méheket becsíkozom,

Sárga- feketére

Az eget kipingálom

Hupililás kékre.

Lesz még rajta madár,

Talán éppen fecske,

A fűben pedig legelészik

Egy vagy kettő kecske.

Rajzolok még bárányt,

S mellé pásztorkutyát,

De nem valami okosat,

Hanem valami butát.

Had ugráljon kedvére,

A sok kis gyapjas állat,

De mégis találok

A képemen hibákat.

De meg is van már,

Tudom, hogy mi hiányzik róla,

Hát a ravasz csalafinta,

Lompos farkú róka.

Rajzolok még patakot,

S fölé ívelt hidat.

S rá egy kisfiút,

Ki éppen kutyát itat.

Egy reccsenés, mi ez?

Kitört az irka hegye.

Nem baj kihegyezem,

S kész is leszek vele.